Fontos, a folytatásra nézve is remélhetőleg meghatározó győzelmet aratott a magyar férfi jégkorong-válogatott a házigazda Dél-Korea ellen a gojangi Divízió I/A világbajnokságon. Az eredményen kívül több kisebb pozitívumot is felfedezhettünk a mieink játékában, ami komoly bizakodásra adhat okot a hátralévő mérkőzésekre. Görcsmentes, fóbiatörő, szép siker, avagy a Gojang-küldetés mérlege: egyből egy. Várjuk a folytatást, a jégen, és a lelátón is!

A koreai közvélemény sajnos nem igazán tudott előzetesen ráhangolódni a hazai rendezésű divíziós hokivébére, a híradásokban a vezető helyet nagyrészt a szerdai, több száz halálos áldozatot követelő kompszerencsétlenséggel kapcsolatos információk töltötték ki az elmúlt napokban. (Emlékezhetünk, a 2010-es, ljubljanai világbajnokság lengyelek ellen vívott meccsére, amelyet közvetlenül azután rendeztek, hogy Lech Kaczinsky államfő és felesége halálos repülőgép-balesetet szenvedett, és a találkozót egy láthatóan elfogódott csapat ellen 6-0-ra sikerült megnyernünk.) Ezúttal azonban a pályán a dél-koreaiak játékában nyoma sem volt elfogódottságnak.

Előzetesen nagyon nehéz mérkőzésre számítottunk, több okból is. Egyrészt, egy vb nyitómeccse sohasem könnyű feladat. Egy magabiztos siker az egész torna kimenetelét alapvetően meghatározhatja, ahogy egy váratlan vereség is nagy hatással lehet a társaságra a folytatást illetően. Másrészt, a koreaiak hazai pályán küzdhetnek, ráadásul négy év múlva olimpiát rendezhetnek, ezért ömlik a pénz a sportágba. A csapat tele van tehetséges játékosokkal, és honosított, kiváló tudású kanadaiak is egyre nagyobb számban tűnnek fel a keretben. Harmadrészt, a mi csapatunk jelentősen megfiatalodott, többeknek nagyon kevés, vagy semennyi vb-tapasztalata sincs, Rich Chernomaz mesternek komoly munkába telt összegyúrnia a sorokat a rutinos rókákkal, és a légiósokkal. Ráadásul, Dél-Korea a tavalyi, budapesti vb óta mumusnak számít. Azon a tornán a magyar csapat története során először kapott ki a távol-keletiektől, és egyben megtanulta, hogy jégkorongban még a háromgólos előny sem jelent biztos sikert.

A mostani meccs  első harmada aztán igazolta is a várakozásokat. A koreaiak kemény, letámadós játékukkal nagyon megszorongattak minket, külön öröm, hogy két remek gól után megnyugtató előnnyel sikerült elmenni a szünetre. Az már itt látszott, hogy a mieink nagyon felkészültek, és rettenetesen akarják a sikert, a könnyedség ekkor azonban még elmaradt. Aztán amit a második harmadban láttunk, az valami lenyűgöző volt. Elegáns, laza játékkal rukkoltunk elő, volt, hogy percekig nem engedtük ki a koreaiakat a harmadukból, gyönyörű kombinációk végén háromszor is betaláltunk, és 5-1-es előnnyel zártuk a második húsz percet. Ami igazán kiemelendő volt, hogy mindegyik sor hozzá tudott tenni a játékhoz, és senki nem lógott ki lefele a csapatból. Feltűnő volt az is, hogy a korábbiakban gyakran gondunk volt az emberelőnyös helyzetekkel, nem igazán tudtunk élni a fórokkal. Ezúttal viszont kiválóan használtuk ki a kétperceinket, és a Sebők Balázs ellen elkövetett otromba szabálytalanságért járó ötperces előnnyel is okosan sáfárkodtunk. Ezen felül dicséretes, hogy a fiúk legyőzték a Korea-fóbiájukat, és görcsmentesen ki tudták hozni magukból a legjobbjukat. A légiósok is nagyon sokat hozzátettek a sikerhez, és nyoma sem volt az EIHC-tornán a szlovének ellen látott megilletődöttségnek és gólképtelenségnek. Rettentő fontos volt, hogy a záró harmadot is sikerült góllal kezdeni, utána viszont a koreaiak két viszonylag gyors találattal vérszemet kaptak. Ekkor került elő a bizonyos fóbia kérdése, és a fiúk bebizonyították, hogy sikerült legyőzniük a tavalyi meccs emlékét. Ezúttal ugyanis hiába tett meg mindent a házigazda csapat, és hiába kapcsoltak nagyon komoly sebességi fokozatba, nem sikerült áttörni a magyar védelmet, sőt, a slusszpoén egy üres kapus találat formájában végül a miénk volt!

Hogy mennyire fontos ez a siker a lélektanon túl, arra akkor kapjuk meg a választ, ha ránézünk a torna másik két eredményére. Az előzetesen esélytelennek tartott Japán ugyanis 2-1-re legyőzte a favorit Szlovéniát, Ausztria pedig kínkeservesen, hosszabbításban tudta csak legyűrni az ukránokat! Ez persze azt is jelenti egyben, hogy az erőviszonyok még kiegyenlítettebbek, mint azt előzetesen gondoltuk, és pokolian nehéz dolgunk lesz még a hátralévő meccseken. Ellenben a kezdés tényleg nagyon fontos lehet, és oly' szívmelengető ránézni most a tabellára:

1	HUN	1	1	0	0	0	7:4	3
2	JPN	1	1	0	0	0	2:1	3
3	AUT	1	0	1	0	0	3:2	2
4	UKR	1	0	0	1	0	2:3	1
5	SLO	1	0	0	0	1	1:2	0
6	KOR	1	0	0	0	1	4:7	0

Folytatás holnap reggel, magyar idő szerint reggel kilenckor, Ukrajna ellen. Kőkemény csata lesz, de mindenki szeme előtt a legutóbbi, ukránok elleni világbajnoki találkozónk lebegjen:

Külön kiemelendő az az elképesztő, őrületes teljesítmény, amit a magyar drukkerek a gojangi csarnokban nyújtanak. Több ezer kilométerre itthonról, a világ másik végén teremtenek hazai pályát. Végig a magyar rigmusok szóltak a közvetítésben, és végig a magyar drukkereket kereste és mutatta a kamera. Nincs rá más szó, lenyűgöző! Szép volt, lányok-fiúk, a jégen és a lelátón is uraltuk a meccset!

Most mindenki fúj egy nagyot, aztán holnap, újult erővel, indulhat az ukránok elleni, nagyon fontos ütközet. Hát, hajrá, magyarok!

(Képek: Facebook, iihf.com)