Hamarosan felvirrad a nagy nap. Vége a titkolózásnak, a tapogatózásnak, a véget nem érő összetartásoknak, edzőtáboroknak. Nincs mese, ezúttal már a pályán kell bizonyítani. Szerdán Győrben Finnország ellen bemutatkozik Pintér Attila megújult magyar válogatottja. Nincsenek könnyű helyzetben. Ahogy arról már korábban is írtam, az Egervári Sándor-féle csapat amit felépített három év alatt, azt porig rombolta két mérkőzésen. A bukaresti és az amszterdami csapás azért volt igazán megsemmisítő, mert még az örök optimisták is elvesztették a hitüket és a csapatba vetett bizalmukat. Azok, akik korábban a világ végére is elmentek a válogatottért (és valószínűleg ezután is el fognak, csak egy kicsit szkeptikusabban állnak már ők is hozzá az esélyekhez). Azonban az edzőként kétszeres Mennyei-győztes Mester és tanítványai nem adják fel. Ezúttal jónéhány korábbi légiós nélkül próbálnak meg főnixmadárként feltámadni hamvaikból, és elhitetni a közönséggel, hogy legalább valamennyire konyítanak a labdarúgás nevű játékhoz. Ha az emlegetett örök optimisták újra számolgatni kezdenek, akkor már nyert ügyük van.

Az elmúlt húsz év azért nem csak rosszat hozott. Láttunk sok emlékezetes, számunkra nagy meccset, és a végül állandó csalódással véget érő selejtezősorozatok közben megéltünk pár édes sikerpillanatot is. Fiaink pedig rúgtak hatalmas gólokat. Ezekből szemezgetek most, feladva a leckét a srácoknak szerdára. A listám teljesen szubjektív. Rúgtunk ezeken kívül még jó pár szép gólt az elmúlt húsz évben, előttem is van a legtöbb. De ha választani kell, valamiért ezek jutnak az eszembe, mint a legemlékezetesebb találatok. Hajtás után következzék tehát a magyar válogatott elmúlt húsz évének tíz legemlékezetesebb gólja.

10. Takács Ákos, Málta ellen

A nagy Lothar a kispadon ennél a gólnál talán először és utoljára gondolta komolyan, hogy kivezet bennünket a 2006-os világbajnokságra. Mindegy, hogy Málta ellen, a lényeg, hogy az egyébként a válogatottban felejthető epizodistaként feltűnő ex-ferencvárosi Takács ezt a labdát irgalmatlanul eltalálta. (a videón 0:50-nél)

9. Hrutka János, Anglia és Románia ellen

A szabadrúgás-specialista védő, Hrutka Rudi irgalmatlanul eltalálta előbb a románok ellen tétmeccsen, majd az angolok ellen barátságos találkozón is. Mindkét gól döntetlent hozott, más kérdés, hogy egyik döntetlen sem ért túl sokat...

8. Szalai Ádám, San Marino ellen

Egy frissebb gyűjtés, minden szép és jó volt, EB-részvételben reménykedtünk, és nagyon elkalapáltuk szegény San Marinót a Puskásban. Szalainak ekkor még a szakálla és a depressziója is kisebb volt, remekül ment neki a játék, termelte a gólokat a válogatottban is.

7. Horváth András Ausztria ellen

Horváth András több élvonalbeli klubnál is megfordult, jelenleg a másodosztályú Sopron játékosa. 2006-ban, szintén soproniként (igaz, akkoriban nagyon ment a Hűség városának, még Magyar Kupát is nyertek) két meccs erejéig a válogatottban is megfordult. Ebből a két szereplésből az augusztusi, grazi, osztrákok elleni barátságos találkozó maradt emlékezetesebb: Horváth gólja is kellett ahhoz, hogy idegenben legyőzzük a "sógorokat".

6. Gera-tripla San Marino ellen

2002 októberében a Megyeri úton fogadtuk EB-selejtezőn San Marino válogatottját. Gellei Imre csapatának évek óta először reális esélye volt kijutni világversenyre, ám ez a meccs nem úgy alakult, ahogy terveztük. Az amatőr kiscsapat foggal-körömmel védekezett, és bizony a 8000 fős közönség is kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Még félidőben is 0-0 állt az eredményjelzőn, valamit tenni kellett. És ekkor a Mester ászt húzott: Kenesei helyére becserélte a fiatal ferencvárosi tehetséget, Gerát. Ami ezután következett, már történelem... Nézzük! (A második félidő 1:29-től)

5. Dárdai Anglia ellen

Vendégszereplés az angolok otthonában. A meccs egészét nézve esélyünk sem volt, aki viszont látta, talán mindig emlékezni fog Dárdai Pali remekül eltalált lövésére, és óriási góljára (no meg Léderer Ákos üvöltésére). Külön kiemelném Kovács Kálmán "szakkomentátor" "zseniális" hozzászólását!

4. Dzsudzsák Finnország ellen

Egyszer már nyertünk az utolsó utáni percben szerzett góllal Finnország ellen, de a történelem a 2012-es EB selejtezőjén megismételte önmagát. A semmiből jött ez a gól, amivel a finnek gyakorlatilag elszálltak, mi pedig még reménykedhettünk a továbbjutásban. Reméljük, szerdán valami hasonlót láthatunk a fiúktól északi barátaink ellen! (Az akció 00:45-től)

3. Gera Hollandia ellen

Ha használhatjuk az egyben közhelyes képzavart, győzelemmel felérő vereség volt a magyar válogatott 2011-es hollandiai vendégjátéka. Nyoma sem volt a legutóbb látott katasztrófának, sőt! A második félidő elején Rudolf egyenlített, majd érkezett Gera Zoli zseniális kapáslövése. Ugyan a hollandok fordítottak, de ekkor ismét villant a Magic Magyar. Gera Zoli megmutatta, hogy igazi klasszis, akivel még mindig számolni kell. Egervári Sándor ekkor valóban nagyon-nagyon büszke lehetett a csapatára. Költői kérdés: mi történhetett két év alatt, hogyan jutottunk idáig...

2. Rudolf Svédország ellen

Hosszú évekig nem tudtunk tétmeccset nyerni a csoportunkból továbbjutó "nagyhal" ellen. Ez a rossz sorozat egy Dánia elleni idegenbeli meccsen megtört, ám az a találkozó már mindegy volt, a dánok biztos csoportelsők, mi biztos kiesők voltunk. Svédország ellen viszont még volt tétje a mérkőzésnek, a hollandok mögötti második helyért küzdöttünk Ibráékkal. Korábban többször is az utolsó utáni percben törtek borsot az orrunk alá, de, ahogy Faragó Ricsi is mondta a közvetítésben, nem lehet mindig nekik szerencséjük! (Rudolf győztes gólja 2:33-tól)

1. Horváth Ferenc Finnország ellen

Ha már Finnország, következzék a személyes kedvencem! A képlet nagyon egyszerű volt Csank János csapata számára 1997-ben: ha sikerül pontot szerezni Helsinkiben, következhet a pótselejtező! Ha kikapunk, a finnek játszanak Jugoszláviával. Egészen a 91. percig úgy tűnt, elúszik az esély. Ám ekkor következett minden idők egyik legviccesebb öngólja! Bravúr és továbbjutás! (Más kérdés, néhány héttel később, túl a jugók elleni 1-7-en és 0-5-ön, sokan azt kívánták, bár jutottak volna tovább a finnek...)

+1: Torghelle Sándor Brazília ellen

A lista készítése közben jutott eszembe, hogy nem lehet a magyar válogatott elmúlt húsz éve mellett elmenni anélkül, hogy ne tennénk említést a Nemzet Sanyijáról, aki oly' sok veszettnek tűnő helyzetben dobott már mentőövet a csapattársaknak, és a szurkolóknak. Következzen búcsúzóul számomra legemlékezetesebb alakítása, az ellen a Brazília ellen, amely számára a magyar válogatott volt az egyetlen, akikkel története során játszott, ám soha nem nyert ellene. Egészen eddig a találkozóig. De félre a negatív gondolatokkal, legyünk büszkék Air Sanyira, aki itt is megmentette a Haza becsületét!

Mit nekünk Bukarest és Amszterdam, új szezon, új sorozat, új remények! Éledjen hát játékos és szurkoló, a turné újraindul! Hát, hajrá, magyarok!

 (Fotó: Sportgéza)