Szombaton 101. alkalommal is kezdetét veszi a világ legnagyobb és legismertebb országúti kerékpáros körversenye, a Tour de France. A háromhetes viadal ma már több, mint sportesemény: kultusza van, igazi legenda lett. Ezrek követik végig a karaván útját lakóbuszokkal, egy-egy izgalmas hegyi szakaszon zsúfolásig megtelnek a szerpentinek, a települések előre készülnek a mezőny fogadására, külön turisztikai útikönyvet adnak ki az útvonalról. Mi is megkezdjük a ráhangolódást, hogy aztán három héten keresztül végigkövessük a karaván útját a leedsi rajttól a párizsi Champs-Élysées-n lévő befutóig. Hajtás után Barta Zsolt országúti kerékpáros bemutatkozó írása következik!

Az első Tour de France-t 1903-ban Henri Desgrange találta ki, és szervezte meg, újonnan alapított, L’Auto című újságja népszerűsítésére. A 6 szakaszból álló megmérettettés július 1-19-ig tartott, és összesen 2428 km-t kellett megtenniük a versenyzőknek. Az első Tour-győzelemért járó 3000 frank díjazást Maurice Garin markolhatta fel, aki 25 km/órás átlagsebességgel teljesítette a viadalt. Az utolsó, 21. helyezett Millocheau több mint 64 órás hátránnyal ért célba! Garin ezzel a mai napig tartja a legnagyobb különbséggel megnyert Tour rekordját. Gondoljunk csak bele, manapság, az előre kidolgozott taktikák és professzionális edzésmódszerek világában, ahol öt percnél nagyobb időkülönbség két éllovas között már soknak számít...

De vissza az alapokhoz! 1910 egy emlékezetes év volt a verseny történetében, megjelentek ugyanis a sokak által szeretett és várt hegyi szakaszok, ezzel pedig a táv és az időpont is változott: július 3-a és 31-e között 4734 km várt a kerekesekre. A hegyek megjelenése mindent megváltoztatott, hiszen a sík szakaszokon sikeres, más izomzattal és testalkattal rendelkező versenyzők a hegyeken háttérbe kerültek, így jóval nyitottabbá vált a küzdelem.

Itt, a hegyimenők és sprinterek elkülönülésének időszakával kapcsolatban érdemes kitérni egy, a kerékpársporttal kapcsolatban az elmúlt évtizedekben folyamatosan fennálló ügyre, miszerint sokak szerint ilyen teljesítményt, ami egy ekkora megmérettetéshez kell, tiltott fokozószerek nélkül lehetetlen leadnia egy embernek. Már maga Eddy Merckx, a többszörös bajnok, minden idők egyik leguniverzálisabb bringása is megmondta: „kenyérrel és vízzel nem megy!”. Persze, mint más sportágakban, itt is vannak érdekek: pénz, hírnév, elvárások, teher és sorolhatnánk. Viszont azt le kell szögeznünk, mielőtt sárdobálásba kezdünk: edzésmunka, kitartás, tehetség és persze szerencse nélkül egyetlen sportágban sem leszünk semmilyen szertől bajnokok. Emellett pedig a legtöbb esetben a sportolók a fent említett érdekek által mozgatott csapatok, szövetségek, egyszóval a rendszer áldozatai, és nem elkövetők. De ez egy külön történet, amivel önmagában több posztot lehetne megtölteni, röviden a lényeg: a kerékpárosok ugyanolyan elképesztő munkát végeznek a sikerekért, mint bármelyik másik sportoló, és semmivel sem doppingolnak többet vagy kevesebbet, csak itt a szembetűnő megterhelés miatt hamarabb a felszínre kerülnek ügyek, amelyeket a média és az emlegetett érdekek gépezetei utána a közvélemény tömeg-reflexének felhasználásával a maguk kedvére mozgatnak.

De kis kitérő után térjünk vissza az országutakra! Az első világháború miatt csak 1919-ben rendezték meg ismét a versenyt, és a híres sárga trikó is ekkor került bevezetésre. A háború után pedig ismét nőtt a verseny távja: 1926-ra 5745 km-t kellett már legyűrni. 1927-ben első ízben megpróbálkoztak a szervezők a csapat időfutammal, ám sikertelennek bizonyultak. A verseny alapítója, Henri Desgrange 1940-ben vesztette életét. Emlékét az egyik leglegendásabb emelkedő, a Col du Galibier tetején lévő emlékmű, illetve a győztesnek járó sárga trikón elhelyezett HD monogram őrzi.

Desgrange halála után sok minden megváltozott a verseny életében. 1947-ben megszűnt a l'Auto, és a Tour szervezését a l'Équipe sportnapilap vette át. 1958-ban jött el az első televiziós közvetítés ideje, és 1967-ben vezették be a kiemelt felvezető szakaszt,  a prológot. Ha már kitértünk a doppingra, 1968-ban tartották az első hivatalos ellenőrzést a mezőnyben. A verseny ezután évről évre fejlődött, népszerűsége egyre nőtt. 1986-ra az indulók száma elérte a 220 főt.

Ami ezután következett, az már a velünk élő történelem. A következő részben a nagy párharcokról írunk. Jön Eddy Merckx, Bernard Hinault, Greg LeMond, Miguel Indurain, Marco Pantani, Lance Armstrong és Jan Ullrich, a Schleck-tesvérek és Alberto Contador, Bradley Wiggins és Chris Froome, valamint a Team Sky forradalmi taktikai hadviselése.

(Fotók: velo.hu, tourdefrancehi.blogspot.com, cnn.com, panoramio.com, sampottsinc.com, boston.com)