Érdekesen alakultak a 2013-14-es labdarúgó Bajnokok Ligája elődöntői. A párosítást meglátva sokan hatalmas, szoros párharcot vártak a Real Madrid-Bayern München összecsapástól. A Titánok Harca azonban elmaradt, a Real ugyanis az első meccsen megpuhította, majd az Allianz Arenában, története legsúlyosabb európai kupavereségét mérve a bajorokra, porrá zúzta ellenfelét. Azt az ellenfelet, amelyik tavalyi, mezőnyön végigsöprő győzelme után nem titkolt történelmi címvédési tervekkel vágott neki a sorozatnak. És erre minden esélye meg is volt, egészen a Real elleni párharcig. A katalán sztáredző, Pep Guardiola pedig csapata kivégzését tehetetlen, rezzenéstelen arccal nézte végig a kispadról. De egy rekordgyorsasággal megnyert bajnoki cím, és egy megnyerhető Német Kupa után, a hatalmas játékerőt képviselő madridiak ellen végzetes kudarc-e ez a kiesés? Tájkép csata után, avagy mérlegen Josep Guardiola.

Az nem kétséges, hogy Guardiola kimondott célját nem érte el a szezonban, a maga és csapata szintjén tehát megbukott. Az igazi bukás azonban nem maga a kiesés ténye, a legnagyobb kudarc a hogyanban és a miértben rejlik. Nem egészen egy hónapja, a Manchester United elleni negyeddöntő visszavágója előtt már boncolgattuk a kérdést. Akkor is aggodalmamat fejeztem ki, nehogy túl nagy legyen Pepnek a kabát. Nehogy a csapat beledőljön a saját kardjába, és ne bírja elviselni azt a saját maga által okozott terhet, amit a tökéletesség mítoszának kergetése jelent. Nos, a Real ellen bebizonyosodott: nem bírták el azt a bizonyos terhet. Így, ezzel a taktikával nem tudták feltörni a Királyi Gárda olasz mestere által tökélyre fejlesztett, már-már Mourinho Interes éveit idéző sündisznót. (Az mondjuk egy külön posztot érdemelne, mennyire méltó egy Real Madridhoz ez a nemhogy busz-, de nagyjából kamion-taktika a saját kapujuk előtt tömörülve, de kétségtelenül eredményes volt... Mint ahogy az is érdekes lesz, hogy az Atletico ellen mire lesz ez elegendő, hiszen Simeone várhatóan nem sétál bele abba a csapdába, ami Guardiola vesztét okozta. Persze, Carlo Ancelotti képességeit sem vonjuk kétségbe, a játékosként és edzőként is BL-győztes Maestro biztosan megkomponálja a városi rivális elleni legideálisabb játékot. De ez már tényleg egy másik történet!)

Azt már önmagában is szörnyű volt végignézni még a semleges drukkereknek is (micsoda klasszikus oximoron!), ahogy a címvédőt hazai pályán alázzák meg, történetük legsúlyosabb európai kupacsapását mérve Ribéryékre. Az igazi tragédia azonban a Bayern játéka volt. Már az első meccsen is látszott, hogy ha a támadó térfélen való labdajáratást nem tudják helyzetekre, gólokra váltani, abból komoly baj lesz. Madridban Robbenék 70 százalék feletti labdabirtoklást hoztak, tisztességes kapuralövés, valódi ziccer nélkül. A Real felvállalta a totális védekezést, és kontrát, és bizony nem Neueréken múlott, hogy már az első meccsen nem dőlt el a továbbjutás. Egyet kivéve ekkor azonban még kihagyták a lehetőségeiket a Blancók. Münchenben azonban eljött az igazság másfél órája. Guardiola egy ilyen taktikával kiálló ellenféllel szemben felállt körbeadogatni a kaput, nem játszatott valódi védekező középpályást, és ezt Cristiano Ronaldóék kegyetlenül megbüntették. A vége nemcsak vereség, de megalázó mészárlás lett, és a legrosszabb az volt az egészben, hogy Pep a kispad árnyéka mögé bújva, tehetetlenül sodródott az árral. mire félidőben megpróbált kozmetikázni, már rég késő volt. A Bayern játéka csődöt mondott. De mi lehetett az ok?

Véleményem szerint az, hogy Guardiola nem ismerte fel, hogy kedvenc találmánya nem működik minden sztárklubbal. A tiki-taka mindenhatóságával számolt, és ez súlyos hibának bizonyult. A Bayernben ugyanis nincsenek olyan apró termetű, kreatív belső középpályások és támadó szellemű univerzális tizesek, mint a Messi-Xavi-Iniesta tengely. Itt nincs, aki a körbejáratás után hirtelen bemozgással, villámgyors váltással megoldja. Itt totális futball volt, saját térfélen labdaszerzést követően egész csapatos letámadás, villámgyors, kreatív, zseniális szélsőjátékkal, és a gólok nagy részét egy erős, robosztus, amolyan Gerd Müller-hagyományokat követő center hozta. Pep erőltetett tiki-takája pont a világverő Bayern játékának a lelkét ölte meg. Gúzsba kötötte "Robbéry" játékát, és kiherélte a centerposztot. Ráadásul a jobbhátvédként klasszissá vált Lahmot is kiforgatta posztjáról, és megkérdőjelezte Thomas Müller vagy a nyáron Dortmundból drágán igazolt Götze helyét a kezdőben. Ez már augusztusban, a Német Szuperkupa döntőjén is látszott, hogy nem járható út. Ezután megpróbált amolyan bajor verzióra áttérni, saját filozófiáját a Bayern heynckesi játékával ötvözni. Ez úgy tűnt, működik, meglett a sima továbbjutás a BL-ben, majd a rekordidő alatt behúzott bajnoki cím is. De ezután döcögni kezdett a gépezet. Repedések mutatkoztak a csillagok felé törő építményen, zuhant a morál, és Pep ebben a helyzetben lelkileg sem tudta egyben tartani a magát túlnyerő társaságot, ami új vonás, és talán a legnagyobb bukás Guardiola müncheni szereplése során. A Real ellen visszatért a barcelonai tiki-takához, ami végzetes döntésnek bizonyult.

A miértet és a hogyant már kezdjük sejteni. De vajon tényleg bukás Guardiola és a Bayern veresége? Mert kétségtelen, Heynckes nehéz örökséget hagyott hátra utódjának. De ha valaki, akkor képességei alapján a Barcelonában dinasztiát építő Pep Guardiola képes megoldani egy ilyen helyzetet. Azt is lehet mondani mentségére, hogy rekordidő alatt szerzett német bajnoki címet. Szerintem meg ezzel a kerettel erre szinte bárki képes lett volna, ez a Bayern kinőtte a Bundesligát. Azt is fel szokták hozni, hogy nem véletlenül nem volt még soha címvédés a BL-ben. Igen ám, de ennek a csapatnak a szezon előtt Guardiola által deklarált célja volt e történelmi tett, így nem sikerült elérni a szezon előtt kitűzött célokat, ami már önmagában bukás. Főleg, ha azt nézzük, hogy ha létezik csapat a futballtörténelemben, amelyiknek erre esélye lehetett volna, az a tavalyi Bayern München. Lehet mondani, hogy jójó, a 90-es évek Ajaxa, majd Real Madridja, a 2000-es évek Milanja, majd az elmúlt évek Barcelonája (különösen utóbbi) is ilyen csapatok voltak. Igen, de ezeknek mindnek volt gyenge pontja, és volt 1-2 csapat, amelyik képes volt ezeket a gyenge pontokat kihasználni. A tavalyi Bayernnek nem volt ilyenje. Nem volt csapat, amelyiknek lett volna esélye egy BL-párharcban legyőzni. Ráadásul nem szoros csatában drámai kiesés volt ez, hanem totális összeomlás. Az is lehet, hogy a megboldogult Vilanova nélkül távolról sem ugyanazok Pep képességei? Ki tudja. Ezt a helyzetet viszont látványosan nem tudta kezelni. Végeredményben azt gondolom, Guardiola, bár tisztelem az eredményeit és elismerem a képességeit, megbukott a Bayern München vezetőedzőjeként.

De mennie kell-e? Erre a kérdésre az azóta eltelt napok adják meg a választ. Guardiola egyértelműen magára vállalta a Real ellen történteket, de azt is kijelentette, hosszú távon számol a klubbal. Nem tisztem, és nem is célom bántani, nagy reményekkel indult a szezon, és egészen az elmúlt szerdáig minden jól is alakult. De azon a szerdán egy meccs alatt összedőlt a kártyavár. A játékosokból pedig felszakadt minden. Thomas Müller és Mario Götze nyíltan kijelentették, a csapatnak nem fekszik a mester taktikája, nem szeretnek ebben a rendszerben futballozni, változtatásra van szükség. Könnyen lehet, hogy ha Pep marad, Müller lelép az őt felfedező van Gaalhoz Manchesterbe. De Philipp Lahm és a csapat több meghatározó játékosa is nemtetszését fejezte ki. Az pedig mégsem normális, hogy ha adott egy világverő játékoskeret, akkor akár személyi áldozatok árán is egy edző erőltetett akaratához igazítsuk az egész keretet. Ha a kettő nem passzol, az edzőnek kell változtatnia. Vagy ha nem képes rá, akkor mennie. Guardiola nem lett kisebb edző ez alatt az egy év alatt. De lehet, hogy a Bayernbe beletört a bicskája.

És hogy mit hoz a jövő Münchenben? Nos, a következő néhány hét biztosan meghatározó lesz. Hátravan még egy Német Kupa-döntő a nagy rivális Dortmund ellen, ahol lehet sebeket nyalogatni. Aztán jön a világbajnokság, a fél keret részvételével. Közben és utána viszont nagyon erősen agyalni kell a folytatáson. Mert ez így nem mehet tovább. Ezt a feszültséget valahogy fel kell oldani. Nem kérdés, hogy a Bayern még válhat dinasztikus csapattá. 2010 óta ötből háromszor ott volt a BL döntőjében, ebből egyszer meg is nyerte azt. Most is a legjobb négyig jutott, és jövőre is ugyanakkora esélyes. De, hogy Guardiolával, vagy nélküle, az már egy másik történet.

 (Fotó: zimbio.com, ronaldo7.net, goal.com, theguardian.com)