Emlékszem, gyerekkoromban kezdődött minden. Akkor még nem voltam túl életem első, teljes egészében nyomon követett futballmeccsén (Ferencváros-Anderlecht, valahol egy balatonszéplaki nyaraló nappalijában egy a mostanihoz hasonló, fülledt nyári estén), és csak néhány jelenetet kaptam el az USA-beli világbajnokság meccseiből. Tisztán emlékszem egy képre, a kamera közelről mutatja az égbe felrúgott labdát, ami mögött, a stadion falain túl felhőkarcolók látszanak. És a hangulat, az a varázslatos hangulat. A telt házas arénák, a szurkolás, az együvé tartozás semmihez sem hasonlítható élménye. Sajnos sok dologról lehetne írni egy mai, modern labdarúgó világbajnoksággal kapcsolatban. Lehetne írni a korrupcióról, a modern futball minden aljas, kétszínű és képmutató hátulütőjéről, a doppingról, a bundáról, a pénzről, ami mindent meghatároz. Arról, hogy a klubérdekek egy ekkora esemény előtt is megpróbálják elnyomni a válogatottakat. A csillogás mögött meghúzódó nyomorról, gazdagok és szegények kibékíthetetlen ellentétéről. De ezt most hagyjuk. Nem képmutatásból, hanem azért, mert őszintén hiszek a futball összetartó erejében. Mint ahogy az itthoni stadionépítésekkel kapcsolatban is elmondtam minden demagógnak, akik azt fejtegették, hogy hány inkubátort lehetett volna venni mondjuk a Fradi-stadion árából: ez ágazati kérdés, az oktatás vagy az egészségügy hosszútávú problémáit nem az fogja megoldani vagy elodázni, hogy épül-e stadion hazánkban vagy sem. Brazíliában sem a világbajnokság az oka azoknak a problémáknak, amik ellen tömegek tüntetnek. Emellett azt is rendületlenül hiszem, immáron négy (és fél) vb tapasztalatával a hátam mögött, hogy amint felharsan a kezdést jelző sípszó a nyitómeccsen, az ellentétek háttérbe szorulnak. És a futball végre újra azzá válik, amiért született: közösségi élménnyé, összetartássá, együtt szerzett élmények forrásává, szórakozássá, izgalommá, egészséges rivalizálássá. És a végén, egy hónap után, nagy csatákat követően valaki, az egyetlen győztes, abban a bizonyos mámoros pillanatban a magasba lökheti a fantasztikus világbajnoki trófeát. De addig még nagyon sok van hátra. Mert a csillagokig rögös út vezet... Következzék világbajnoki beharangozónk első része, az A csoport résztvevőivel!

A CSOPORT – MINDENKI EGY ELLEN

Érdekes csoportot hozott össze a sorsolás a házigazda Brazília számára – merthogy az ő nevük fémjelzi a 2014-es Mundial A jelű négyesét. Mexikó, Horvátország és Kamerun is képességei alapján ugyan a végső sikerre esélytelen, de a második továbbjutó helyre mindenképpen odaérhet. Közös azonban bennük, hogy egyikük sem turistának érkezett Brazíliába. Mindegyikük szeretné legalább megszorongatni, ha nem elkapni a házigazdát. Meglátjuk, melyiküknek sikerül, mindenesetre június 12-én, magyar idő szerint 22:00-kor Sao Paolóban Horvátország válogatottja próbálkozhat elsőként, a torna nyitómeccsén. Tippünk szerint azért Neymarék simán behúzzák a csoportgyőzelmet, de hogy ki ér oda a második helyre, arra még tét nélkül sem merünk fogadni...

BRAZÍLIA

VB-történelem: A Selecao önmagában is fogalom a focivébék történetében. Az egyetlen olyan válogatott ugyanis, amely az összes eddig megrendezett tornán részt tudott venni. Ráadásul öt világbajnoki győzelmével (1958, 1962, 1970, 1994, 2002) csúcstartó, egyedül a négyszeres győztes olaszok tudták megközelíteni teljesítményüket. A Mundialok történetének legeredményesebb gólszerzője is brazil, Ronaldo személyében (15 gólos rekordjára azért a 14-nél tartó német Miroslav Klose veszélyes lehet), és számos csúcsot tartanak még a kanárisárga mezesek. Természetesen hazai földön, őrjöngő szurkolóik előtt, akik az egész országra jellemző speciális hangulatot teremtenek majd a torna egész ideje alatt, nem lehet más céljuk, mint a világbajnoki trófea visszahódítása.

Út Brazíliába: Luiz Felipe Scolari csapatának házigazdaként nem kellett selejtezőt játszania, így barátságos meccsek sorával készült a nagy eseményre. Na, nem mintha akár az otthon, akár az európai sztárklubokban edződő csillagokat nagyon motiválni kellene arra, hogy életük legjobbját akarják nyújtani a tornán...

Kulcsfigura: A csapat tele van sztárokkal. Ott van a komoly európai tapasztalatokkal rendelkező Júlio César a kapuban. A sokáig a Selecao gyenge pontjának tartott védelem is lényegében egy Bajnokok Ligája válogatott, David Luizzal, Thiago Silvával, Dani Alvesszel. Az egyértelmű kedvenc, a szurkolók bálványa, a legnagyobb csillag azonban a 22 évesen első világbajnokságára készülő Neymar. A sokáig a Santosban edződő, majd az előző szezontól a Barcelonában varázsoló mindenes támadót már négy éve is követelték a válogatottba, az akkori kapitány, Dunga azonban kihagyta a keretből. Neymar azóta bebizonyította, hogy történelmi szinten is helye van a legjobbak között: öt szezon alatt 47-szer volt tagja a válogatottnak, és 30 gólt szerzett! Parádés sorozatát pedig a világbajnokságon készül folytatni.

Legjobb vb-meccs: Nehéz 18 világbajnokság sok tucat találkozójából egyet kiemelni, ezért emlékeinkben kutatva szubjektív választás következik. 1970-et írunk, a helyszín Mexikóváros, Azték Stadion, 107 ezer néző. Az akkor még "csak" kétszeres bajnok Brazília történelmi döntőt vív a szintén kétszeres világbajnok Olaszországgal. A győztes, harmadik sikere tiszteletére, örökre megtarthatja a világbajnoki serleget, a Rimet-kupát. Minden idők legjobbjának tartott brazil csapata pedig elsöpri a Facchetti, Mazzola és Riva fémjelezte olaszokat. Pelé találatát Boninsegna még kiegyenlíti a 37. percben, de a második játékrészben jön a henger: Gérson, Jairzinho és Carlos Alberto eldöntik a trófea sorsát. Ez volt a Fekete Gyöngyszem utolsó világbajnoksága, és egy korszak, a nagy brazil csapat korszakának utolsó diadala. Ezután következett a Beckenbauer vezette NSZK, és a totális futball diadala, de ez már egy másik történet...

MEXIKÓ

VB-történelem: Mexikó válogatottja az Észak- és Közép-Amerikát, valamint a karibi térséget egyesítő CONCACAF-zóna meghatározó csapata, a világbajnokságokon azonban, bár a múltban tizenhat éven belül kétszer is házigazdái lehettek a tornának (utóbbira mi, magyarok is keservesen élesen emlékezhetünk...), már közel sem olyan fényes a mérlegük, mint a kontinensbajnokságokon. A csapat ugyan már 1930-ban, az első világbajnokságon is jelen volt Uruguayban, azonban története során először 1970-ben sikerült túlélnie a csoportkört. Ekkor, hazai pályán a negyeddöntő jelentette a végállomást az Aztékok számára. Ezt 1986-ban, ismét otthon sikerült megismételni, majd 1994 óta minden tornán megvan a továbbjutás, azonban rögtön az első egyenes kieséses kör a végállomást is jelenti. Ahogy máskor is, idén is szeretne ezen változtatni Miguel Herrera válogatottja, ám kérdés, elég erős-e ehhez a közép-amerikai ország csapatának kerete. Ha abból indulunk ki, hogy Londonban nagy meglepetésre olimpiai bajnoki címet nyertek, akkor mindenképpen igen. Tippünk szerint azonban a legjobb nyolcon nem valószínű, hogy túljuthatnak, már ha megnyerik a horvátok elleni, igencsak ki-ki meccsnek tűnő csoportrangadót.

Út Brazíliába: A mexikóiak a CONCACAF-selejtezősorozatot esélyeshez méltóan kezdték, A harmadik selejtezőkörből még hibátlan teljesítménnyel sikerült továbblépni, ekkor következett a fekete leves: megmagyarázhatatlan visszaesés mutatkozott a csapat teljesítményén. Elképesztő módon mindössze két győzelmet szereztek, és az utolsó forduló előtt még kiesésre álltak, az interkontinentális pótselejtezőt érő helyen is Panama válogatottja állt. A földöntúli bravúrra készülő panamaiak a már csoportgyőztes, tét nélkül játszó Egyesült Államokkal mérkőztek. Közben Mexikó kikapott Costa Ricától, ezért úgy állt a helyzet, hogy ha Panama megszerzi a győzelmet, továbbjut, és kiejti a mexikóiakat. A derék amerikaiak pedig hiába küzdöttek nagy erőbedobással, Panama 18 perc játék után megszerezte a vezetést, majd foggal-körömmel őrizte azt. Ez egészen a 64. percig sikerült, ekkor Orozco egyenlített. De hogy még tovább fokozódjon a dráma, a 83. percben Tejada is betalált, a fergeteges ünneplés közben rendőröknek kellett visszaterelni a pályára. Ekkor következett a tragédia: az USA a 92., és a 93. percben szerzett gólokkal fordított, összetörve ezzel a panamai álmokat, és pótselejtezőbe juttatva Mexikót. Azt a Mexikót, amelynek kispadjára új edző ült, és a recept bevált: kettős győzelemmel ejtették ki Új-Zélandot, és jutottak ki a brazíliai tornára. Nem volt könnyű...

Kulcsfigura: A csapat keretében több, Európában is bizonyító játékos is van, olyanok, mint Rafa Márquez, vagy dos Santos, a hangsúly azonban egyértelműen azon van, tud-e a csapat eredményes támadójátékot produkálni. Ez pedig elsősorban Javier Hernándezen fog múlni. Ha Chicharito jó formában érkezik Brazíliába, szinte bármi elérhető csapata számára.

Legjobb vb-meccs: Az 1990-es évek előttről nehéz lenne igazán emlékezetes mexikói csapatot, vagy játékost mondani. Aztán azonban feltűntek ilyen figurák, mint a rikító mezben játszó, hol csatárként, hol kapusként szereplő Jorge Campos, vagy Cuauhtémoc Blanco, netán Garcia Aspe. Ezzel a csapattal még az 1998-as, házi gombfoci vb-men is megnyertem a tornát, a döntőben a Tore André Flo vezette Norvégiát legyőzve... Legemlékezetesebb meccsüket azonban nem ebből az időszakból választottam, hanem a közelmúltból. A 2010-es tornán ugyanis nagyon megharcoltak a továbbjutásért a házigazda Dél-Afrikával, majd Argentína várt rájuk a tizenhat között. Ami pedig ezután következett, az csak felerősítette a videobírót követelő hangokat... Történt ugyanis, hogy a 2006-os vb-meccs visszavágójának tekinthető találkozón Messi passzából Tévez vezetést szerzett, azonban ahogy a stadion kivetítőjén is látszott, a csatár egyértelmű lesről indult. Ezután a mexikói játékosok egy emberként követelték Rosetti játékvezetőtől, hogy érvénytelenítse a gólt, a lehetetlen helyzetbe hozott olasz azonban arra hivatkozva, hogy nem alkalmazhat külső segítséget, elutasította ezt... A meccset végül Argentína nyerte, de csak annyit értek el a továbbjutással, hogy a nyolc között a német válogatott egy fájóan sima négyessel darálta be Diego Maradona legénységét.

HORVÁTORSZÁG

VB-történelem: A horvát szurkolók szerencsésnek mondhatják magukat, ugyanis független labdarúgásuk rövid időszaka alatt zajos sikereket ünnepelhettek. A Horvát Labdarúgó-szövetség ugyan egy rövid ideig létezett a századelőn, ám 1919 és 1990 között néhány rövid évet leszámítva a második világháború idején, a horvát csapatok a jugoszláv bajnokságban szerepeltek, játékosaik a jugoszláv válogatottat erősítették. A néhány átmeneti évnek köszönhetően a horvát válogatott első hivatalos meccsét 1940-ben játszotta, ám a mai értelemben vett horvát válogatott 1990-ben alakult meg. Rögtön legyőzték barátságos meccsen a vb-rendezésre készülő Egyesült Államokat, az őrjöngő horvát tábor szeme láttára, a legendás Makszimir Stadionban. 1992-től tagjai a FIFA-nak és az UEFA-nak, és rögtön első selejtezősorozatukat sikerrel is vették, részt vehettek az angliai Európa-bajnokságon, ahol a későbbi győztes németek elleni negyeddöntő jelentette a végállomást. Ez volt az aranykor: Miroslav Blazevic szövetségi kapitány csapatában olyan korszakos ikonok szerepeltek, mint Goran Vlaovic, Robert Prosinecki, vagy a mai napig válogatottsági gólrekorder Davor Suker. A csapat mindössze három tornán szerepelt, 2002-ben és 2006-ban nem élte túl a csoportkört, 2010-ben pedig először története során nem sikerült kvalifikálnia magát a dél-afrikai tornára. Ott volt azonban 1998, amikor is a "semmiből jött", az ukránok elleni pótselejtezőn kijutott horvát válogatott végigmenetelt a franciaországi Mundialon. Jamaica és Japán legyőzése után az argentinoktól ugyan egy góllal kikaptak, de így is simán továbbjutottak. A nyolcaddöntőben Romániát verték, majd következett a torna egyik legnagyobb meglepetése. Ismét negyeddöntő, ismét az ezúttal Eb-címvédő Németország ellen. És ekkor következett a csoda: 3-0-s horvát győzelem! Az elődöntőben a házigazda Franciaország volt az ellenfél. Itt is sikerült vezetést szerezni, és érett a bombameglepetés, de ekkor következtek Lilian Thuram élete percei. A gallok fordítottak, a horvátoknak pedig maradt a bronzmeccs, Hollandia ellen. Ezt a meccset is megnyerték, 2-1 arányban, ezzel bronzéremmel térhettek haza, míg 6 góljával Suker a torna gólkirálya lett! Elképesztő, azóta sem látott siker! Véleményünk szerint nagy csoda lenne, ha a horvátok akár csak a nyolc közé eljutnának. Továbbjutásuk minden bizonnyal a Mexikó elleni meccsen dől el, de a jó formában lévő Kamerun is kemény dió lesz Modricék számára.

Út Brazíliába: A horvátoknak a talán minden idők legjobb keretével rendelkező Belgiummal, Szerbiával, Skóciával, Macedóniával, valamint Wales-szel kellett megküzdenie a selejtezőben. Az ekkor még Igor Stimac által irányított csapat remekül kezdett, hat meccsen öt győzelem és egy döntetlen volt a mérlegük, ám a hátralévő négy találkozón mindössze egy pontot kotortak össze, így a második helyre szorultak. A pótselejtezőnek már egy edzőként rutintalan ikonnal, Niko Kovaccsal vágtak neki az erős nemzeti érzelmeikről, és fanatikus ultráikról ismert horvátok. Az Izland elleni idegenbeli 0-0 után otthon sikerült 2-0-ra győzni, így a csapat utazhatott Brazíliába, azonban nélkülöznie kell egyik pillérét, Josip Simunicot, aki a két világháború közötti, szélsőséges nézeteket valló horvát függetlenségi mozgalom, az usztasák jelmondatával köszöntötte az erre szintén pozitívan reagáló szurkolókat, és ezért tízmeccses eltiltást kapott, így kihagyja a brazíliai tornát. A brutálisan szabálytalankodó gólszerzőt, Mario Mandzukicot is elmeszelték egy meccsre, így igen foghíjas kezdőcsapattal állnak fel a nemzeti büszkeségüket jelképező, fehér alapon kockás mezt visszakapó horvátok a házigazda elleni nyitómeccsre.

Kulcsfigura: A keretben minden poszton van rutinos játékos, kezdve a kapus Stipe Pletikosával, a védelemben is olyan oszlopok szerepelnek, mint Vedran Corluka vagy Darijo Srna, míg csatárposzton Eduardo da Silva, Mandzukic vagy a veterán Ivica Olic is veszélyes lehet. A csapat központi figurája mégis a Real Madrid fazonszabásza, Luka Modric. Amennyiben a friss BL-győztes, első világbajnokságára készülő karmester jó formában osztogatja a labdákat a társaknak, a csapat sokra lehet képes. Ám nélküle a mégoly erős középpálya is félkarú óriásnak tűnik.

Legjobb vb-meccs: Fentebb már értekeztünk az 1998-as nagy vb-menetelésről. Következzen a csúcspont, a hollandok elleni bronzmeccs!

KAMERUN

VB-történelem: A Szelidíthetetlen Oroszlánok becenévre hallgató kameruni válogatott a világbajnokságok történetének első meghatározó fekete-afrikai csapata. Az ország függetlenségének elnyerését követően az 1966-os tornára már ki is jutott a válogatott, ám ekkor visszalépés miatt még nem játszották le történetük első világbajnoki csoportmeccsét. Erre három sikertelen selejtezőt követően először 1982-ben került sor, amikor is a csapat Olaszországgal, Lengyelországgal és Peruval is döntetlent játszott, így három ponttal, veretlenül sem sikerült továbbjutniuk. Nem úgy nyolc évvel később, amikor a Roger Milla vezette afrikaiak a címvédő Argentínát győzték le 1-0-ra a torna nyitómeccsén, majd Románia legyőzését követően egy sima vereség is belefért a szovjetek ellen, jöhetett a csapat történetének első nyolcaddöntője. Ezt egy legendás meccsen nyerték meg Kolumbia ellen, jöhetett az Anglia elleni negyeddöntő! Ahol hátrányból is sikerült fordítani, és egészen a hajráig vezettek is, ám ekkor Gary Lineker előbb egyenlített, majd a hosszabbításban a győzelmet is megszerezte. A menetelést követően azonban Kamerun fogalommá, és a világbajnokságok állandó résztvevőjévé vált (1986-ot és 2006-ot leszámítva, amikor is emlékezetes módon, egy utolsó percben kihagyott tizenegyessel bukták el a selejtezőt). A csoportból ugyan azóta sem sikerült továbbjutni, maximum olyan show-elemekkel keltettek feltűnést, mint a 2002-re gyártott, később nem engedélyezett ujjatlan mez, és elnézve a jelenlegi keretet, az ellenfeleket,  valamint a körülményeket, (a csapat a kameruni szövetséggel való anyagi viták miatt nem szállt fel a brazíliai gépre), ez idén is hatalmas bravúr lenne.

Út Brazíliába: Kamerun a Líbiától elszenvedett egyetlen vereséggel jutott tovább selejtezőcsoportjából, megelőzve legyőzőjük mellett a Kongói Demokratikus Köztársaságot, valamint Togót, majd a záró selejtezőkörben egy idegenbeli 0-0 után a vártnál könnyebben, 4-1-re lépte le Tunéziát, ezzel megváltva a repülőjegyet Brazíliába. Magabiztos menet volt.

Kulcsfigura: Bár a keretben jelenleg is találunk elvétve egy-két Európában is ismertebb játékost, mint Assou-Ekotto, Webó, vagy a Barcelona légiósa, Alex Song, az igazi sztárok eltűntek a keretből. Az öltöző belső viszályoktól hangos, a csapat pedig finoman szólva sincs csúcsformában. Kérdés, mire mennek így a házigazda csoportjában. A döntő pillanatokban nagyon sok múlhat a keret kétségtelenül legjobbján, Samuel Eto'ón. A Chelsea 117-szeres válogatottja mind a pályán, mind azon kívül átlendítheti társait a holtpontokon – már ha benne is lesz elegendő motiváció...

Legjobb vb-meccs: A már említett legendás, 1990-es menetelés nyolcaddöntőjét választottuk, amikor is sokáig döntetlenre állt a Kolumbia elleni párharc. Ekkor azonban jött a hosszabbítás, és jött Roger Milla. A többi már történelem!

(Fotók: parameter.sk, Origo, karpatinfo.net, telesport.hu)