C CSOPORT - A Remény Rabjai

Szombat este magyar idő szerint 18 órakor megkezdődnek az egyébként is nagyon kiegyenlített mezőnyű világbajnokság egyik legkiegyenlítettebb csoportjának küzdelmei. A kvartett minden tagja, ha nem is titkos esélyes, de mindenképpen nagy reményekkel vág neki a tornának, és szeretne legalább a csoportból továbbjutni. Erre nagyjából mind a négy válogatottnak meg is van az esélye, a végeredményre tippelni nagyon nehéz lenne. Elefántcsontpart és Kolumbia alapvetően némileg kiemelkedtek volna a csoportból, ám előbbinél az afrikai csapatokra jellemző bizonytalansági faktor, míg a dél-ameriaknál legnagyobb klasszisuk, Radamel Falcao kiválása okoz kétségeket az egyértelmű továbbjutást illetően. Az elképesztően hajtós, és egyre technikásabb japánok, valamint a most már egy évtizede a nem szép, és egyáltalán nem élvezhető, viszont az esetek többségében eredményes célfutballt bemutató görögök ellenben akár meg is tréfálhatják ellenfeleiket.

KOLUMBIA

VB-történelem: Kolumbia válogatottja ugyan 1938-ban lejátszotta első hivatalos mérkőzését, világbajnoki múltja azonban mégsem túlságosan veretes. 1949 és 1957 között nem játszottak mérkőzést, a FIFA ez idő alatt öt évre még a tagságukat is felfüggesztette, szakadár szervezetként való működés miatt. A kusza állapotok között a nemzetközi szövetség tett rendet, 1971-ig ők irányították a kolumbiai futballt. A csapat 1958-ban indult el első hivatalos vb-selejtezőjén, ám egészen 1990-ig mindössze egyetlen alkalommal sikerült kijutniuk a tornára, 1962-ben, de akkor is már a csoportkörben elbúcsúztak. A 90-es években azonban eljött a kolumbiai futball legendája, Carlos Valderrama fémjelezte generáció, akik zsinórban három Mundialra is kijutottak, azonban a csoportból mindössze 1990-ben sikerült továbblépniük. Ekkor a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, az emlékezetes, beharangozónk első részében már idézett Kamerun elleni meccsen, amikor Roger Millával a hosszabbításban már a zseniális Higuita sem tudott mit kezdeni.

Út Brazíliába: Az már a selejtezők során is látszott, hogy a mostani Kolumbia erejében a 90-es évek válogatottjával vetekszik, ráadásul ekkor még a talán nem túlzás azt állítani, hogy minden idők legjobb kolumbiai játékosa, Radamel Falcao is rendelkezésre állt. A csapat kilenc győzelemmel, három döntetlennel és négy vereséggel Argentína mögött a második helyen végzett, és magabiztosan menetelt Brazíliába.

Kulcsfigura: Radamel Falcao sérülése és kiválása elképesztő érvágás Kolumbia számára, a keret tagjait lelkileg is alaposan megviselte vezérük elvesztése. Azonban mindannyian arra próbálják helyezni a hangsúlyt, hogy a csapat nélküle is esélyes, és jó játékosok alkotják. Ott van például a stabil Serie A játékosokra (Yepes, Zapata, Zúniga) épülő védelem, vagy a középpályás sztárok, Cuadrado és Guarin. A csapat motorja a Tigris kiesése után viszont a legendás tízes mezt huszonkét évesen felöltő, szintén a Monacóban légióskodó James Rodriguez. Az ő megvillanásai a szélen óriási veszélyt rejtenek magukban, ha jó formába lendül, rengeteg gólszerzési lehetőséget teremt a társak számára. 

Legjobb vb-meccs: Valderrámáék jól kezdték 28 év utáni első világbajnokságukat 1990-ben: 2-0-ra győztek az Egyesült Arab Emírségek ellen. Azonban a második fordulóban Jugoszlávia megállította őket, így a legutóbbi Mundial döntőse, a sztárokkal teletűzdelt NSZK ellen legalább egy döntetlenre volt szükségük ahhoz, hogy a 24 csapatos lebonyolítási rendszerben a négy legjobb csoportharmadik egyikeként továbbjuthassanak. Tartották is bőszen a gólnélküli döntetlent, egészen a 88. percig, amikor is Littbarski megszerezte a vezetést a nyugatnémeteknek, úgy festett, kiejtve ezzel a dél-amerikai válogatottat. A meccset azonban még nem fújták le...

GÖRÖGORSZÁG

VB-történelem: A görög futballtörténelem emlékezetesebbik része nem nyúlik túl hosszúra. A huszadik század első felében a válogatott és az egyetemes görög labdarúgás fejlődését a polgárháború, és a Balkán bizonytalan helyzete hátráltatta. A labdarúgás egyébként csak a 70-es évek végére vált teljesen profivá az országban. Az első zajos görög futballsikert a Puskás Ferenc edzősködése idején BEK-döntőig menetelő Panathinaikosz aratta, a válogatott azonban az 1980-as Európa-bajnokságot, és az 1994-es Mundialt leszámítva egyetlen tornára sem tudta kvalifikálni magát, egészen 2004-ig. Ekkor a görögök kispadján ülő német mágus, Otto Rehhagel kifőzte a tökéletes taktikát, minden létező csapat ellen: egyesítette a catenaccio hagyományait sziklaszilárd csapatszellemmel, viszont gyakorlatilag a teljes támadóegységet beáldozta, a görög válogatott tizenegy emberrel védekezett - megszületett a tökéletes Célfutball. Élvezhetetlen, unalmas, de eredményes. Viszont a görög drukkereken kívül a világ minden táján ellenszenv fogadja őket. Rehhagel viszont ezzel a "játékkal" véghezvitte a futballtörténelem egyik legnagyobb csodáját: a csapat ugyan a nyitómeccsen a házigazda Portugália ellen aratott elképesztő győzelem után alig jutott tovább csoportjából, de végül a döntőben másodszor is legyőzte a luzitánokat, és elhúdította az Európa-bajnoki trófeát! A máig hihetetlen bravúr után Görögország felkerült Európa futballtérképére, ám csak 2010-ben sikerült a világbajnokságra is kijutniuk. Ott azonban kiábrándító játékkal már a csoportkörben elbúcsúztak. Vérmesebb reményeik ezúttal sem lehetnek, hacsak Fernando Santos nem húz elő valami rehhageli trükköt bűvészkalapjából...

Út Brazíliába: A görögök finoman szólva sem a legnehezebb selejtezőcsoportot kapták az európai zónában: Lettországot, Litvániát, Boszniát, Szlovákiát és Liechtensteint kellett (volna) maguk mögé utasítaniuk. Nos, ez nem jött össze maradéktalanul: ugyan zsinórban négy meccset is 1-0-ra nyerve, de Bosznián kívül mindenkit végigvertek oda-vissza a csoportban, azonban ez sem volt elég. A szintén hibátlan bosnyákok ugyanis a görögök ellen idegenben hoztak egy értékes 0-0-t, otthon pedig 3-1-re győztek. Így a helléneknek maradt a pótselejtező: az otthoni 3-1-es győzelem után már egy simán lehozott 1-1 is elegendő volt Románia ellen történetük második világbajnoki részvételéhez.

Kulcsfigura: Nehéz lenne bárkit is kiemelni a görög keretből, hiszen éppen abban rejlik az erejük, hogy hasonló képességű labdarúgók játszanak elképesztő, tömörülő, egymásért küzdő védekezőfutballt. Néhány portugál hős is található a keretben, mint például Kosztasz Kacuranisz, Theofanisz Gekasz vagy Jorgosz Karagunisz, ám rájuk inkább már csak epizódszerep hárulhat. Viszont rúgott gól nélkül nehéz meccset nyerni. Itt jön a képbe a Fulham centere, Kosztasz Mitroglu. A támadó eddigi 30 válogatott meccsén nyolcszor volt eredményes, ami görög szinten a szerzet gólok ismeretében már jónak mondható. Ráadásul nehéz szezonon van túl, ami után a világbajnokság igazi kitörési lehetőség a számára.

Legjobb vb-meccs: A teljes 2004-es Eb-menetelés egy emlékezetes csoda, azonban világbajnoki találkozókkal bajban vagyunk a görög válogatottal kapcsolatban. 1994-ben, első vb-jükön három vereséggel, lőtt gól nélkül búcsúztak. 2010-ben Dél-Korea ellen folytatták a rossz sorozatot, lőtt gól nélkül szenvedtek vereséget. A második körben aztán következett Nigéria, és Uche góljával már tizenhat perc játék után vezetett. Nyerni azonban mégsem tudott...

 ELEFÁNTCSONTPART

VB-történelem: Az Elefántok történelme, akárcsak a többi afrikai csapaté, az ország függetlenné válása után kezdődött. Önállóként először 1974-ben indultak világbajnoki selejtezőn, ekkor azonban, akárcsak a következő hét alkalommal, nem sikerült kijutniuk a tornára. Ezalatt mindössze egy Afrikai Nemzetek Kupája-aranyérem könyvelhető el sikerként, még 1992-ből. Aztán, ahogy oly' sok jelenlegi vb-résztvevőnél, itt is felnőtt egy kivételesen tehetséges generáció, és ma már az afrikai kontinens egyik legjobbjaként tartják számon őket. Az első fecske, Didier Drogba után pedig mára már több klasszist is adnak az európai labdarúgásnak. Első világbajnoki részvételük 2006-ra datálódik, ekkor, és négy évvel később is a csoportkör jelentette a végállomást. Első próbálkozásra helytálltak egy nehéz csoportban Argentína és Hollandia ellen, a szerbeket pedig legyőzték, és harmadikok lettek. Négy éve pedig Brazília és Portugália bizonyult túl kemény diónak, így hiába a luzitánok elleni bravúros iksz, és Észak-Korea legyőzése, továbbjutni ekkor sem sikerült. Harmadszori nekifutásra viszont már mindenképpen legalább a nyolcaddöntőbe vágynak Sabri Lamouchi tanítványai...

Út Brazíliába: A csapat könnyedén, veretlenül vette az akadályt az afrikai zóna második selejtezőkörében Tanzánia, Marokkó és Gambia ellen. A rájátszásban pedig Szenegált ejtették ki, egy otthoni 3-1-es győzelem utáni idegenbeli 1-1-es döntetlennel. Sima ügy.

Kulcsfigura: Az elmúlt évtizedben egyértelműen az ország futballtörténelmének legjobbja, az otthoni szurkolók szemében legendának tekinthető Didier Drogba vitte a hátán az elefántcsontparti válogatottat. Generációjának utolsó nagy megmérettetése lehet ez, amelyen továbbjutással ajándékozhatják meg magukat eddigi kitartó küzdelmeikért. Ráadásul Drogba mellé az évek során felnőttek olyan, Európában is nevet szerzett társak, mint a Touré fivérek, Tioté, Zokora, vagy a Romával olasz bajnoki ezüstérmes Gervinho. Ők így együtt utoljára alkothatnak valami nagyot, de az egyértelmű Vezér továbbra is a Galatasaray korábbi BL-győztes centere.

Legjobb vb-meccs: 2006. június 21. Két minimális vereség után Elefántcsontpart Szerbia ellen a becsületéért küzd, de 20 perc elteltével a szerbek már kétgólos előnyben voltak. Kalouék azonban nem adták fel...

JAPÁN

VB-történelem: A japán nemzeti csapat már 1921-ben megalakult, és nyolc évvel később FIFA-tag is lett, ám megdöbbentően sokáig, egészen 1993-ig nem volt profi liga a szigetországban. Emiatt egy 1968-as olimpiai bronzérmet leszámítva (ami feltehetőleg még a tokiói olimpia idejére időzített sportágfejlesztések utórezgése volt) sokáig más sikert nem tudtak felmutatni. Az Ázsia-kupán 1988-ban indultak először, és azóta négyszer megnyerték, jelenleg is címvédők. Ennek jogán Konföderációs Kupákon is szerepelhettek, öt nekifutásukból legnagyobb diadalukat itt érték el, amikor is 2001-ben ezüstérmet szereztek. A világbajnokságokon azonban még nem jött össze az áttörés. A Nakata Hidetosi-féle generáció 1998-ban mutatta meg magát először a Mundialon, és azóta zsinórban még háromszor sikerült a kvalifikáció, ráadásul 2002-ben Dél-Koreával közösen Japán lehetett a torna házigazdája. Az 1998-as három vereség után itt volt az esély az áttörésre, és két győzelemmel, valamint egy döntetlennel sikerült is a tizenhat közé jutni. Itt azonban érkezett a későbbi bronzérmes, Aranygenerációját felvonultató Törökország, és összetörte a japán álmokat. Négy éve Dél-Afrikában Honda Keiszuke vezetésével ismét sikerült a továbbjutás, és a nyolcaddöntőben is nagyon közel voltak a történelmi bravúrhoz, azonban a büntetőpárbajt Paraguay bírta jobban idegekkel. Ha a japán játékosok kihozzák magukból a maximumot, a továbbjutásra idén is jók lehetnek, ehhez azonban bravúrra is szükségük lesz.

Út Brazíliába: Japán négy győzelme után két vereséget is megengedhetett magának az ázsiai zóna harmadik selejtezőkörében, így is továbbjutott Észak-Korea, Üzbegisztán és Tádzsikisztán ellenében. A következő körben már keményebb feladat várt rájuk: Ománt, Jordániát, Ausztráliát és Irakot kellett maguk mögé utasítaniuk, de egyetlen idegenbeli vereséggel, magabiztosan lehozták a feladatot.

Kulcsfigura: A jelenlegi japán válogatott évről évre erősödik. Keretük jól kombinálja a fejlődő japán bajnokságból érkező fiatalabb játékosokat az európai kluboknál edződő sztárokkal. Átlagéletkoruk kifejezetten fiatal, amiből Alberto Zaccheroni szövetségi kapitány még remek dolgokat főzhet ki. A védelemben ott találjuk az interes Nagatomót, vagy a Schalke szélsőbekkjét, Ucsidát, a középpályán pedig a milanos Honda Keiszuke szabja a fazont, megosztva a terheket a Dortmundból induló, ma már viszont a Manchester Unitedben robotoló Kagava Sindzsivel. Ők lehetnek az esetleges japán sikerek zálogai.

Legjobb vb-meccs: Sem vereséggel végződött találkozó, sem 0-0-s meccs nem illik ide, akkor sem, ha mégoly izgalmakat is tartogatott. Így egy dél-afrikai mérkőzést mutatunk meg, amelyen Japán csapata olyan lehengerlően futballozott, amilyet talán még soha nem láttunk tőlük világbajnokságon. Ráadásul egy igen jó erőkből álló, a tornára magabiztosan kijutó dán válogatott ellen. Egy biztos: Honda nem csak a szabadrúgás előtti beállást tanulta el Cristiano Ronaldótól...

(Fotó: http://football-uniform.up.n.seesaa.net, sdgpr.com, worldcupbrazil.net)