A tegnapi két mérkőzéssel bezárólag túl vagyunk a 2014-es labdarúgó világbajnokság nyolcaddöntőin is. Voltak jobb és gyengébb mérkőzések, hatalmas csaták, de igazán nagy meglepetés nem ért minket. A kép egyre jobban tisztul, és az is látszik, hogy kiegyenlítődnek a kontinensek közti arányok. Nyolc meccs az élet, avagy Európa visszavág!

Az egyenes kieséses szakasz nagyjából azt hozta, amit vártunk tőle: általánosságban a csoportmeccsekhez képest visszafogottabb, biztonságibb futballt, viszont hatalmas küzdelmet - a nyolc mérkőzésből öt csak a hosszabbításban, ebből kettő tizenegyesekkel dőlt el (és a hollandok is közel jártak a túlórához), ami azt is mutatja, hogy a mezőny továbbra is elképesztően kiegyenlített, az eddig kicsiknek és nagyoknak nevezett csapatok közti különbségek egyre inkább elolvadóban vannak. Az is látszik, hogy hosszú távon azért nagyjából beigazolódik a papírforma, hiszen mind a nyolc párharcot, ha nem is könnyedén, de a csoportelsőként továbblépő fél nyerte meg végül. Érdekesség, hogy a csoportkör után sokan temették az európai válogatottakat, "Copa Americáról" beszéltek, azonban az öreg kontinens csapatai megmutatták, azért, mert a tikitakázó latin alakulatok alapos vendettába futottak bele, még korántsem szabad leírni őket: a legjobb nyolc mezőnyének fele európai, és a párosításnak köszönhetően ráadásul egy közülük biztosan ott lesz az elődöntőben, de ez a szám akár háromra is könnyedén felkúszhat. Ráadásul érdemes megvizsgálni a kontinensek arányát a torna különböző szakaszaiban. A 32 csapatból 13 európai (~41%), ebből hatan ott voltak a nyolcaddöntőben (37,5%), a legjobb nyolc között viszont felkúsztak 50 %-ra! Ezzel szemben Dél-Amerika a csoportkörben mindössze hat csapattal képviselteti magát (az itt fennálló 18,75 százalék persze egyáltalán nem releváns, hiszen Dél-Amerikában mindössze tízen indulnak a selejtezőben, plusz ott volt a házigazda Brazília, erre kaptak hat helyet, ami a legnagyobb részvételi arány az országok számára vetítve (54,5 %), szemben a nagy rivális Európa 53 csapatával, amelyre csupán 13 helyük jut (~24,5 %). Ha ebből indulunk ki, Dél-Amerika eleve minden világversenyen hendikeppel indul, ami azért nem látszik meg, mert abszolút számban viszont kétszer annyi európai csapat van. Nos, a hat csapatból öt továbblépett a legjobb tizenhat közé (83 %), (egyébként a CONCACAF-zóna is jól állt a négyből három csapattal, egyedül Honduras búcsúzott a csoportkör után (75 %), ám a háromból csak Costa Ricának jött össze a bravúr, a legjobb nyolc), viszont – igaz, azért is, mert az ötből kettő-kettő egymás ellen meccselt, ám már csak három van ott a legjobb nyolc között (37,5 %). Az összkép tehát igen árnyalt, több irányból is megközelíthető, ám az teljesen biztos, hogy Európa a negyeddöntőkre minimum egyenlített Dél-Amerikával szemben, némiképp átrajzolva az elhamarkodott "Copa America-elméletet". (Szembetűnő, hogy Afrika és Ázsia nincs sehol. Az afrikai zónából kettő, az ázsiaiból kijutott csapatok közül viszont egy sem jutott tovább, és Algériának, valamint Nigériának is a legjobb tizenhat volt a végállomás. Ismét elmaradt tehát e két kontinens rég várt áttörése, és ez szerintünk egy ideig még így is lesz, amíg az afrikai gárdák inkább eladják világbajnoki  – ennek okai azonban messzire nyúlnak, kifejtésük pedig külön posztot érdemelne). De nézzünk bele kicsit részletesebben is a mérkőzésekbe! 

A házigazda Brazília színvonalában az egyik leggyengébb meccsen végül tizenegyespárbajra kényszerült Chile ellen. A második félidő és a hosszabbítás feszültségeket és izgalmat igen, jó játékot viszont egyáltalán nem hozott. Ha pedig azt nézzük, hogy a chileieknek a lefújás előtt nem sokkal volt egy lécen csattanó lövésük, Neymarék hálásak lehetnek a Gondviselésnek, hogy egyáltalán büntetőzhettek. Tegyük hozzá: Chile hiába állt történelmi távlatokban is a legközelebb ahhoz, hogy legyőzze a brazilokat világbajnokságon, egy szempontból semmiképpen sem érdemelte meg: aki három büntetőt kihagy egy szétlövésben, az ne jusson tovább. Intő jel a Selecao számára, hogy róluk sem lehetne megmintázni a higgadt magabiztosság szobrát... Akkora a nyomás rajtuk, hogy a legtöbb játékosuk lépten-nyomon zokog a drámai helyzetekben, és mintha maga Felipao is néha tehetetlenül állna a kispad mellett. Egy biztosnak tűnik: ez a brazil keret minden idők egyik leggyengébbje, nagyon hiányzik az olyan kreatív klasszis, aki levehetné az egyetlen Neymar válláról a terhet (hol vagy, Ronaldinho?!). Az a közvélemény által még így is a döntőbe követelt kanárisárgák nagy szerencséje, hogy a legjobb négy között várható európaiak sem voltak igazán meggyőzőek, így akár bármelyikük legyőzhető – már ha Brazília eljut az elődöntőig...

 A negyeddöntőben ugyanis a világbajnokság egyik meglepetése, Kolumbia vár rájuk. Félreértés ne essék, a csoportbeosztást, és a további sorsolást tekintve nem meglepetés, hogy egy jó erőkből álló, ráadásul dél-amerikai csapat eljutott a nyolc közé, inkább a mutatott játék az, ami igencsak meglepte a világot. Kolumbia nem elég, hogy a három csoportmeccsén mindössze két gólt kapott, miközben kilencet rúgott, támadójátéka lehengerlő, gyors, kreatív, a nyolcaddöntőt és elképesztő magabiztossággal hozta le. Sima 2-0 az előzetesen előrébb várt Uruguay ellen – az is igaz, hogy az uruguayi válogatott Luis Suárez nélkül fogatlan oroszlán benyomását keltette... A kolumbiaiak védelmét mondjuk eddig még nem állította egyetlen ellenfelük sem megoldhatatlan feladat elé, de annyira stabil, kiegyensúlyozott csapat benyomását keltik, lendületes, és ami még megsüvegelendőbb, látványos támadójátékkal (a torna a semmiből üstökösként berobbanó csillaga, a góllövőlistát 5 találattal vezető Falcao-utód James Rodriguez első lökete a világbajnokság eddigi legnagyobb gólja volt) hengerelnek le mindenkit, hogy a brazilok sem mehetnek ellenük biztosra. Sőt, az is benne van a pakliban, hogy ők nyújtják azt a játékot, amit Brazília szeretne ellenük. És akkor...

Nem mehetünk el szó nélkül a legnagyobb bravúrcsapat, Costa Rica mellett sem. Az ötmilliós karibi ország válogatottja eddig mindössze egyszer érte el az egyenes kiesést, ám akkor sem volt esélyük továbbjutni a nyolcaddöntőből. Ezúttal a már általunk is a végletekig ekézett játékstílusú görögök ellen eséllyel léphettek pályára – főleg azok után, hogy általános megdöbbenésre veretlenül nyerték meg az előzetesen halálcsoportnak titulált D jelű kvartettet. A costa ricai keretben valamit nagyon eltaláltak, harcolnak egymásért, lendületesek, és ügyesek, na meg persze nagyon éhesek a sikerre. A legjobb példa arra, hogy a világfutball felsőbb rétegeiben mennyire kiegyenlítődtek az erőviszonyok... A görögök minden segítséget megkaptak emberelőnytől öt perc hosszabbításig, mégsem tudtak élni vele. Sokat elmond róluk, hogy ezen a meccsen nyújtották az elmúlt tíz évben talán legjobbjukat... Nem érdemeltek volna továbbjutást, Campbelléknek viszont következhet a jutalomjáték, Hollandia ellen!

Az ellen a Hollandia ellen, akik csak az utolsó percekben tudták legyűrni Mexikót. Óriási küzdelmet vártunk ettől a meccstől, a parádésan rajtoló Oranje nagy csatája a szintén meglepetésszerűen remekül teljesítő Ochoáék ellen nem is maradt el, a nagy küzdés azonban a színvonal rovására ment. A hollandok igazi erejét az bizonyítja igazán, hogy formán kívüli, rossz játékkal is tudtak fordítani az utolsó pillanatokban, ez, és az a tény, hogy Costa Rica lesz az ellenfelük, pedig sok erőt adhat nekik a folytatásra. Kérdés, melyik arcukat mutatják: a csoportkörössel messzire juthatnak, ám ezzel nem. Ráadásul a fetrengés, és a szimulálás a tizenhatoson belül nem fog sok hívet szerezni Robbenéknek, jobban jártak eddig, amikor fociztak maguk dobálása helyett... Mexikót igazán sajnálhatjuk, egy remek, látványosan játszó csapat búcsúzott, de ugyanaz a helyzet, mint sok másik válogatottal: az a bizonyos áttörés csak nem akar összejönni. Akármennyire is kiegyenlítődött a játék képe, a nagyok azért az esetek többségében ha vért izzadva is, de behúzzák...

Mint ahogy Franciaország is behúzta Nigéria ellen, ha nehezen is. Mindkét érintett csapat talány: Nigéria a torna legpocsékabb meccsét produkálta az Irán elleni 0-0-lal, aztán remekül helyt állt Bosznia ellen, és ugyan hathatós bírói segítséggel, de a meccset is megnyerte. Végül Argentína ellen sem maradt szégyenben, a 3-2-es vereséggel véget ért meccs akár máshogy is alakulhatott volna. Legjobb formájukat azonban éppen a franciák ellen tartogatták, 70 percig remekül, lendületesen játszottak, csak gólképtelenségük gátolta meg őket a bravúrban. De amilyen gyengén kezdtek, végül a legjobb, legösszeszedettebb fekete-afrikai csapat benyomását keltették. Ezzel szemben a franciák, akiket a torna előtt bármire esélyesnek tartottunk, jó formában indultak, lendületből verték Hondurast, aztán rettenetesen elkalapálták Svájcot. Ezután viszont lelazázták az Ecuador elleni, számukra tét nélküli meccset. Talán ezt nem kellett volna, hiszen így nem maradt lendület Nigéria ellen, és szenvedni kellett a továbbjutásért – összességében azonban továbbra is nagyon egyben vannak Benzemáék, és bárkire veszélyt jelenthetnek. Hogy mi sül ki a németek elleni presztízs-negyeddöntőjükből, azt lehetetlen megtippelni, de akár a torna legnagyobb meccse is lehet...

Azért is nehéz megmondani, mi lesz Németország ellen, mert a németek is rettenetesen ingadozó teljesítményt nyújtanak. Nagyon megverték Portugáliát, és ekkor mindenki azt hitte, simán menetelnek legalább az elődöntőig. Ekkor azonban jött a Ghána elleni botlás, de erre egy USA-veréssel válaszoltak, ahol pedig a békés döntetlen is elegendő lett volna. Utána azonban következett Algéria. Az csak egy dolog, hogy a derék észak-afrikaiak sündisznóállásban védekeztek, hihetetlen nagyot küzdve egymásért és a csapatért, és kontráik óriási gólveszélyt rejtettek magukban (ha nincs a torna eddigi egyik legnagyobb kapusteljesítményét bemutató Manuel Neuer, aki lényegében egyszerre játszott kapust és középső védőt, Algéria akár gólokkal is nyerhetett volna), ám a németeknek még így is illett volna bedarálni őket. Azonban ez nem jött össze, hiányzott a koncentráció, és talán túlságosan is félvállról vették az ellenfelet. A hosszabbítással elhasznált energia, és a feszültség még nagyon hiányozhat a folytatásban, kérdés, mennyire volt ez eléggé hatásos ébresztő Özilék számára. Játéktudás, képességek alapján világbajnokok is lehetnek, azon múlik minden, hogy ki tudják-e hozni magukból a maximálishoz közeli formát. Algéria ellen nem tudták – és emiatt egyre komolyabb össztűz zúdul német oldalon Joachim Löwre. Tény, ezen a meccsen nyoma sem volt a négy éve akkora erővel berobbanó totális támadófutballnak, sok volt a tilitoli, az ötlettelen, körbepasszolós, guardiolai Bayernre hajazó tikitaka-utánzat. Ez pedig ezen a tornán, és úgy általában manapság nem kecsegtet túl sok jóval... Sokminden megváltozott, amikor – igaz, kényszerűségből, de – Phillipp Lahm, a Pep által középpályára kényszerített, Löw által ezt lekoppintott, lendületét vesztett bekk visszakerült eredeti posztjára, a védelem jobb oldalára, és megindultak a gyors szélsőakciók. Talán minden azon múlhat, hogy Löw hajlandó-e belátni, nem érdemes változtatni egy jól működő rendszeren, és néha a kevesebb több...

 A szenvedő nagyok sorába tartozik Argentína is. Egyre inkább látszik, hogy az egyetlen szerencséjük annyi, hogy Lionel Messi élete legjobb vb-formáját mutatja. Végre hozza azt a vezérszerepet a pályán válogatott mezben, amit mindig is vártak tőle. Már most négy gólos, és az ő remek villanása és gólpassza után lőtte Di Maria a svájciak elleni győztes gólt – a hosszabbításban. Svájc pedig talán most játszott a legjobban a tornán – mérgelődhetnek is emiatt, mert ha sikerült volna csoportelsőnek lenni, most készülhetnének a németek elleni meccsre... Ellenben így Argentína készülhet Belgium ellen, ahol már igencsak össze kell kapniuk magukat, és egyáltalán nem biztos, hogy ott már elegendő lesz Messi klasszisa.

Már csak azért sem, mert Belgium egészen egyszerűen varázslatos meccsen győzte le a jobb sorsra érdemes amerikaiakat. A torna eddigi legjobb meccsén, kijelenthetjük. Valahogy így kell kinéznie egy futballmérkőzésnek: két nyílt sisakkal a támadásokat felvállaló, őszinte csapat, elképesztő mennyiségű helyzet (a belgáknak harmincnál is több kapuralövésük volt!), és lüktetően izgalmas játék, óriási irammal, és remek színvonallal fűszerezve. A belgák több góllal nyerhettek volna már a rendes játékidőben, ha az USA kapujában nem a félig magyar, magyar útlevéllel is rendelkező Tim Howard áll, akinek teljesítménye egészen megdöbbentő volt, még Ochoát, Bravót vagy Neuert is lepipálta! A ráadásban aztán nem volt kegyelem, bár Jürgen Klinsmann csapata még itt sem adta fel, és majdnem egyenlített, kétgólos hátrányból is. Végül azonban ismét búcsúzni kényszerült. A Team USA kapcsán is gyakran felmerül minden torna előtt, hogy na most aztán meglesz a nagy áttörés, és valahogy nem jön el. Már 12 éve is negyeddöntősök voltak, de annál előrébb nem sikerül jutni, pedig nagyon ott kopogtatnak. Sokan azt mondják, ameddig a futball jellege a maihoz hasonló, nincs nagy játékmegszakítás, addig a tengerentúlon a sportág eladhatatlan a többi major ligához képest, és addig egy bizonyos szintnél nem is tud fejlődni. Azonban évről évre egyre több sztár kerül amerikai csapatokhoz, és egyre több a pénz, lassan az Európát már megszálló olajsejkek is felfedezik maguknak az amerikai piacot. Talán még néhány év, esetleg egy újabb amerikai vb, és eljöhet a válogatottjuk ideje is. Most azonban Belgium jutott tovább, akiket szinte mindenki titkos esélyesnek, sötét lónak tartott a torna előtt. Azonban játékuk a csoportban erre rácáfolt: erőlködtek, szenvedtek, nem ment könnyen a játék. Óva intettem mindenkit attól, hogy ez alapján ítéljék meg őket, egyrészt a keret nagyon fiatal, ugyan fantasztikusan tehetséges, de nincs rutinja, lehet, hogy 2-4 év múlva még esélyesebbek lesznek. Ugyanakkor erejük éppen abban rejlik, hogy gyengébb játékkal is hoztak három győzelmet. Az USA ellen már felszabadultan, és remekül játszottak, Argentína ellen pedig jöhet a jutalomjáték...

Péntektől negyeddöntők, a párosítás, és tippjeink:

FRANCIAORSZÁG-NÉMETORSZÁG - szinte megjósolhatatlan párharc, sok múlhat a németek taktikáján, mennyire vállalják az őszinte támadófutballjukat. Háromesélyes.

BRAZÍLIA-KOLUMBIA - a braziloknak fejlődniük kell, mert ha valaki, akkor Kolumbia képes megállítani őket. Ha búcsúznának, kitörne a botrány, de nagyon nehéz helyzetben vannak. Nagyon szoros, emlékezetes csatában talán brazil győzelem, de benne van a meglepetés.

ARGENTÍNA-BELGIUM - Az argentin csapat Messi nélkül félkarú óriás, és a Bolhának sem jöhet ki mindig a lépés. Ha Belgium meg tudott táltosodni a sikertől, és hozza az USA ellen látott játékot, búcsúztathatja dél-amerikai riválisát.

HOLLANDIA-COSTA RICA - A karibiak minden meccse előtt ugyanezt mondtuk, de ezúttal tényleg elképzelhetetlen meglepetés lenne, ha ezt a holland válogatottat kiejtenék. Robbenéknek viszont ezer fokon kell égniük, ha kiengednek, és rápihennek az elődöntőre, nagyot bukhatnak.

(Fotó: abc.net.au, o.canada.com, nydailynews.com, sportal.com.au, theladbible.com, Reuters, dailystar.com.ib, ibtimes.co.uk)