Két nappal ezelőtt érkezett a hír, miszerint a román olimpiai bizottság elnöke visszafizettetné Miklós Edittel azt a pénzt, amit a 2010-ig román színekben versenyző csíkszeredai sízőre addig ráköltött a román szövetség. Octavian Morariu szerint Edit “elfelejtette, honnan indult”. Szerintem meg mindig is a szeme előtt lebegett, sőt, büszke székelységére… Most viszont, hogy világraszóló eredményével egy csapásra híres lett, az addig semmibe nem vett versenyző hirtelen a románok számára is fontos tényezővé vált. Érvek pro és kontra, avagy jogos felvetés, vagy irigy vagdalkozás?.

Az odáig érthető, hogy a románok szívják a fogukat, miért is nem tartották meg egyik legjobb téli sportolójukat (a sors iróniája, hogy a másik, európai szinten is tényezőnek számító, román színekben szereplő télisport-versenyzőt nevezetesen Tófalvi Évának hívják, és Miklós Edit földije: csíkszeredai biatlonos. A székely virtus, ugye…). Nyilván irigyek is, hiszen ha Edit például amerikai, vagy közép-afrikai színekben szerzet volna kvótát, Morariu úrnak valószínűsíthetőleg egy szava sem volna. Így viszont: nehogy már pont a magyarok villogjanak egy versenyzővel, aki ugyan ízig-vérig hozzájuk kötődik, és mi le se tojtuk hosszú éveken keresztül, de akkor is, most akár a román lobogót is elvezethette volna az olimpiai hetedik helyig! Ebben a helyzetben pedig mi a legkönnyebb? Nekiállni vagdalkozni az első, kezünkbe akadó fegyverrel – ez pedig általában a pénz.

Azonban érdemes más szemszögből is megvizsgálni a kérdést. Ha a hír olvasatán – a zseniális Bödőcs Tibor szavaival élve – felbuzgott bennünk a kuruc vér, hagyjuk egy kicsit leülepedni, és máris eszünkbe fog jutni: nem is olyan régen a Magyar Olimpiai Bizottságnak is volt egy hasonló ügye. Igen ám, de aki ezen a ponton nekiállna hevesen Janicsozni, és ezen “analógia” mentén igazat adni a román bizottságnak, az gondolkozzon el egy kicsit: Natasa története különbözik Editétől, hiszen ő szerbként még karrierje kezdetén átjött Magyarországra, és gyakorlatilag a magyar kajak-kenu sport forrásain és lehetőségein nevelkedve vált olimpiai és világbajnokká. Majd, amikor London után új szelek fújtak a szövetségben, és Natasa körül fogyni kezdett a levegő, ráadásul a családi kötelékek is elszólították, hirtelen szerbbé, majd bolgárrá akart válni. Nem azért, mert bárki is jobb feltételeket kínált neki, hanem mert ez maradt látszólag az egyetlen lehetősége, hogy kiugró eredményért harcolhasson még Rióban is. A magyarok azonban, meglátásom szerint joggal, nevelési költséget kértek a szerb szövetségtől. Óriási különbség, hogy Natasa mindent magyar pénzen, magyar színekben ért el. Végül, hosszú huzavona után mégis a maradás mellett döntött...

Edit viszont szinte semmit nem ért el románként, mert a románokat nem érdekelték a céljai, törekvései. Nem kapott olyan támogatást, amivel esélye lett volna betörni a nemzetközi élmezőnybe. Vancouver után pedig jött a magyar szövetség ajánlata, akik fantáziát láttak a magyar nemzetiségű lányban, és mint kiderült: jól döntöttek. Mivel azonban a magyarok hívták, a románok már ekkor is – Morariu szavaival ellentétben – megpróbáltak keresztbe tenni. A nemzetközi szövetség azonban Edit és a magyarok javára döntött. Mint Szocsiban végül kiderült: helyesen. Más részről, a román hiszti azért is sántít, mert eszükbe sem jutna, hogy Miklós Edit egyáltalán létezik, ha nem ért volna el szenzációs eredményt, ráadásul “felháborító módon”, magyar színekben.

Tisztelt Morariu úr! Tudom, talán fáj kimondani, de talán illett volna előbb gondolkodni, és megbecsülni egy tehetséget, nem pedig eldobni, csak azért, mert magyar anyanyelvű székely. Utólag pedig kár a gőzért, ez nem változtat a 2014-es téli olimpia női lesiklószámának végeredményén: Hetedik, Miklós Edit, MAGYARORSZÁG.

(Fotók: Facebook, kronika.ro, sochi.ru)