Kamui Kobajasi egy év szünet után tért vissza a Formula 1-be, így újra van japán pilóta a mezőnyben. A Sauber istálló a 2012-es szezon utáni döntését, miszerint menesztik a közönségkedvenc pilótát, sokan nem értették, ám Kobajasinak sikerült az, ami sok sorstársának nem. Az előzéskirály visszaküzdötte magát a csúcskategóriába, és a Caterham csapat szerényebb képességű autójával mutathatja meg újra képességeit. Kobajasi visszatérő versenyén már az első kanyarban megtórpedózta Massát, ám kétségtelen, hogy az egyik, ha nem a legtehetségesebb Forma-1-et megjárt pilóta a felkelő nap országából. De mire volt képes eddig ő és összesen tizenhat honfitársa a száguldó cirkuszban?

A japán versenyzők F1-ben való feltűnése a híres 1976-os Lauda-Hunt versenyfutás utolsó fordulójához köthető, amely az első Japán Nagydíj volt a világbajnokságok történetében. Rögtön három hazai pilótának szurkolhattak a nézők a Fuji Speedwayen, és nem is szerepelt rosszul a triumvirátus. Az élete egyetlen F1-es futamán elinduló Maszahiro Haszemi a pénteki szabadedzésen az élen végzett, majd az előkelő tizedik rajtkockába kvalifikálta magát. A futamon ugyan csak az utolsó helyen ért célba, ám ő futotta a verseny leggyorsabb körét. Kazujosi Hosino is szép emlékeket őrizhet az első futamáról, a huszonegyedik helyről rajtolva már a harmadik helyen autózott Tyrelljével, ám sajnos egy műszaki hiba véget vetett versenyének. A trió harmadik tagja, Noritake Takaharát a kilencedik helyen intették le. Maszami Kuvaszima is nevezett a versenyre, ám a kvalifikáción lassúnak bizonyuló pilótát nem támogatta tovább a szponzora, így Williamsébe Hans Binder ülhetett be a futamra. Egy évvel később, az 1977-es Japán Nagydíjon Takahara és Hosino ismét rész vett, előbbi kiesett, utóbbi pedig a tizenegyedik helyen futott be, míg az pályafutása egyetlen F1-es versenyén elinduló Kunimicu Takahasi kilencedikként ért célba.

Ezután viszont tíz évet kellett várni a következő japánra: Szatoru Nakadzsima a Lotus pilótájaként mutatkozott be 1987-ben Brazíliában, ám ellentétben elődeivel, öt éven keresztül aktív tagja maradt a mezőnynek. A vakmerő versenyző három évet a Lotusnál, kettőt a Tyrellnél eltöltve összesen 74 versenyen vett részt. Legjobb eredménye két negyedik hely, az egyiket 1989-ben Ausztráliában, özönvízszerű esőben, a leggyorsabb kört megfutva szerezte meg. Az 1988-ban debütáló Aguri Szuzuki szintén évekig, kisebb megszakításokkal 1995-ig versenyzett a Forma 1-ben. Ő az első japán versenyző, aki dobogóra állhatott egy F1-es versenyen, ráadásul hazai pályán, a Japán Nagydíjon az övéivel ünnepelhette harmadik helyét. 2006-ban csapatot alakított Super Aguri néven, ám az istálló pénz híján 2008 májusában becsődölt. Szuzukinak forró pillanatai is akadtak pályafutása során...

Nakadzsima és Szuzuki kisebb-nagyobb sikerei után a kilencvenes években újabb hat japán pilóta mutatkozott be a Forma 1-ben, közülük a 1992-ben debütáló Ukjo Katajama a mai napig a legtöbb F1-es futamon elinduló japán. Katajama annak ellenére rendelkezik 94 rajttal, hogy nagyobb sikereket nem ért el: legjobb eredménye két ötödik hely, az egyik a rosszemlékű, 1994-es imolai futamról. Az 1993-ban és 1994-ben bemutatkozó Tosio Szuzuki és Hideki Noda két, illetve három versenyen vett részt, ám egyikük sem alkotott maradandót a száguldó cirkuszban, ellentétben Taki Inuével, aki ugyan szintén nem az előzéseiről és eredményeiről marad híres, ám az 1995-ös Magyar Nagydíjon történtek beleivódtak a Forma 1-et követők emlékeibe. Az éppen kieső japánt ugyanis elütötte a medical car...

A Prost istálló ülését megvásárló Sindzsi Nakanóban talán több volt, mint az 1997-ben elért két hatodik hely, amelyet a csapattárs Panis lábtörésével végződő Kanadai, és a klasszikus "hova tűnt Damon Hill"-szállóigét hozó Magyar Nagydíjon szerzett, ám 33 versennyel a háta mögött búcsút intett a száguldó cirkusznak. Toranoszuke Takagi 1998-ban és 1999-ben egy híján ugyanannyi futamot teljesített, mint Nakano, de pontot nem szerzett az alapvetően gyors, de sok galibát okozó pilóta.

2002-ben mutatkozott be a sokáig legjobb japán pilótának kikiáltott Takuma Szato, aki 2008 közepéig volt tagja a mezőnynek. A kis japán vitathatatlan gyorsasága, és jó eredményei mellett legalább ennyi butaságot is elkövetett pályafutása során. Ám tény, hogy mindezidáig ő büszkélkedhet a legjobb világbajnoki helyezéssel a felkelő nap országából érkezett pilóták közül, ugyanis 2004-ben az egyéni összetett nyolcadik helyezését szerezte meg. Szato ugyanebben az évben dobogóra is állt, a harmadik lett az Egyesült Államok Nagydíján, így 15 évvel Nakadzsima sikere után a második dobogós pozíciót elérő japán versenyző lett a Forma 1 történetében.

 2006-ban a már említett Super Aguri istálló Szato mellett további két további honfitársának adott lehetőséget, ám Judzsi Ide és Szakon Jamamoto is a mezőny végén autózott, előbbi négy, utóbbi huszonegy versenyen vett részt az F1-ben. Ide szuperlicencét az FIA példátlan módon bevonta reménytelen lassúsága és a San Marinói Nagydíjon Albers ellen elkövetett "merénylete" miatt.

Kazuki Nakadzsima, Szatoru fia a Toyota protezsáltjaként vehetett részt 36 versenyen a Williams színeiben, ám nem kísérték hangos sikerek a pilóta munkásságát. Legjobb eredménye egy hatodik hely, ám 2009 végén észrevétlenül távozott a száguldó cirkusz porondjáról. Ami Nakadzsimának a vég, az a már említett Kamui Kobajasinak a kezdet volt, a Caterham csapat idén visszatérő pilótája ugyanis 2009 utolsó két versenyén mutatkozhatott be Timo Glock sérülése miatt a gyári Toyota színeiben. Kobajasi remekül debütált, pontot ugyan nem szerzett, ám nagy csatát vívott Brazíliában a világbajnoki címet a futamon megszerző Buttonnal, a második versenyén pedig már tapasztalt csapattársát, Trullit megelőzve lett hatodik Abu-Dzabiban. A Toyota kivonulása után Kamui a Saubernél eltöltött három év és három világbajnoki 12. helyezés (2010,2011,2012), valamint egy év kényszerpihenő után - amelyet egyébiránt az Endurance világbajnokságon egy Ferrarit vezetve töltött el, valamint promóciós eseményeken egy F1-es Ferrarit is vezetett - tagja újra idén a mezőnynek.

Kobajasi vitathatatlan gyorsasága mellett kevesebb butaságot csinál, mint elődei, ezzel lemoshatja a kamikaze jelzőt, amellyel az évek alatt a japán pilótákat illeték. Bár a Caterhammel szinte biztosan nem fog újra dobogóra állni, mint tette azt harmadik japánként 2012-ben a Japán Nagydíjon, de csakúgy, mint többi honfitársa, mindenféleképpen üde színfoltja a világbajnokságnak.

(Fotók: nso.hu, f1hingary.fw.hu)