Április 20-án, Húsvét vasárnapján megkezdi újabb harcát a hőn áhított A-csoportba kerülésért a magyar férfi jégkorong-válogatott. A Divízió I/A világbajnokság idei házigazdája a dél-koreai főváros, Szöul tőszomszédságában található Gojang. Elmélkedés a várható szereplésről a korábbi évek, az idei eredmények, és a hétvégi EIHC-torna tükrében.

A helyszín jó ómen a csapat számára: 2008-ban a Japánban található Szapporo adott otthont az akkor még két, egyenrangú csoportból álló Divízió I-es torna B jelű hatosának, amelyen a magyar válogatott a végül az ukránok ellen emlékezetes módon megnyert, döntőnek tekinthető utolsó fordulós meccsen szerezte meg az aranyérmet, és 1959 után először, 50 év elteltével feljutott az A-csoportba.

A világ legjobb 16 csapata közül végül egy jó hangulatú svájci tornán kiesett az ifjabb Ocskay Gábort tragikus körülmények között elvesztő válogatott (külön fájdalom, hogy Kiscsicsó, aki az egyik legtöbbet tette a hatalmas sikerért, már nem érhette meg, hogy jégre léphessen a legjobbak világbajnokságán...).

Azóta évről-évre mindig közel kerülünk, kopogtatunk az A-csoport ajtaján, vissza azonban eddig nem sikerült jutni (kétszer házigazdák lehettünk, de hiába a tavalyi, Kazahsztán elleni világraszóló győzelem, Olaszország mindkét tornán megtréfálta a mieinket. Ezúttal azonban, visszatérünk a Távol-Keletre, amelyről annyira jó emlékeket őriznek a hazai hokidrukkerek. Igaz, a két feljutó hely ellenére ellenfeleink évről-évre erősödnek, ráadásul idén kivételesen kemény csoport jött össze. Nem véletlen, hogy Rich Chernomaz szövetségi kapitány első körben a biztos bennmaradást jelölte meg a csapat céljaként, minden továbbiról utána beszélgethetünk. De ne szaladjunk ennyire előre; előbb körbejárjuk saját csapatunk helyzetét, majd tartunk egy rövid ellenfélmustrát.

Utazó keret a fiatalítás jegyében

Ahogy arról a Magyar Jégkorong Szövetség hivatalos Facebook-oldala is folyamatosan beszámol, a csapat úton van, sőt ez időtájt már meg is érkezett Szöulba. Eddig tehát minden harmonikusnak tűnik, azonban ez az elmúlt hetekben közel sem volt így. Hokis berkeken belül ugyanis óriási port kavart, hogy Rich Chernomaz, a válogatott kanadai szövetségi kapitánya kihagyta a keretből a DAB ikonját, a válogatottban 1995-ben bemutatkozó, és 19 éven át stabil csapattag Ladányi Balázst. Godót ez igen érzékenyen érintette, véleménye szerint még jelenlegi formájában is nagy hasznára lett volna a csapatnak, és nem érti a döntést. Meg kell hogy mondjam, magam sem tudom, ez mire volt jó. Fontos a fiatalítás, és Ladányi utolsó fehérvári évében közel sem azt a játékot mutatta, amit elvártunk volna tőle, de egyrészt Dunaújvárosban valamelyest újra feljavult a játéka, másrészt a válogatotthoz mindig hű volt, majd két évtizeden keresztül szolgálta a csapatot, és most is segíthetne a nagyobb célok kiharcolásában.

Ám hűség ide vagy oda, Chernomaz mestert ez nem hatotta meg, és már a bő vb-keretből is kihagyta Ladányit. A tréner rendületlenül a fiatalítás útját járja, meglátjuk, nem fog-e túlságosan hiányozni a megnyugtató rutin a sorokból Gojangban.

Azért rutinból így sem lesz hiány, több szapporói hőssel is találkozhatunk a névsor böngészése közben. Gröschl Tamás, Tokaji Viktor, Benk András, Kovács Csaba, vagy a Vas-testvérek számára sem lesz újdonság a távol-keleti légkör. Ők, kiegészülve a remek légiósokkal, valamint a fehérvári utánpótlásbázis fiataljaival, még így is ütőképes keretet alkotnak, hátul pedig Hetényi Zoltán személyében igazi bravúrkapus védi a magyar ketrecet. Hogy ebből az egyvelegből mi sül ki, arra azonban vakmerő dolog lenne nagy összegben fogadni. Az biztos, hogy olyan nevek mellett, mint Ausztria, Szlovénia, Ukrajna, nem vagyunk a feljutás első számú és egyértelmű esélyesei. A jégkorongban mindig látott megalkuvás nélküli küzdelem és hajtás, és a szív azonban sok kétes csatát a mi oldalunkra billenthet. Az egyre erősödő, ráadásul házigazda Dél-Korea (már a tavalyi, budapesti vb-n is legyőztek minket hosszabbításban) elleni meccs után mindenesetre okosabbak leszünk. Jó lenne, ha vasárnap délután már arról adhatnánk hírt, hogy a feljutásért fogunk küzdeni...

A MAGYAR VÁLOGATOTT UTAZÓ KERETE A VILÁGBAJNOKSÁGRA
Kapusok: HETÉNYI Zoltán (Sapa Fehérvár AV 19), RAJNA Miklós (Sapa Fehérvár AV 19), SEVELA Peter (Dab.Docler)
Hátvédek: GRÖSCHL Tamás (Dab.Docler), HÜFFNER Adrián (Dab.Docler),  ORBÁN Attila (Sapa Fehérvár AV 19), POZSGAI Tamás (Sapa Fehérvár AV 19), SZIRÁNYI Bence (Sapa Fehérvár AV 19), TOKAJI Viktor (Sapa Fehérvár AV 19), VARGA Arnold (Sapa Fehérvár AV 19), VAS Márton (Löwen Frankfurt)
Csatárok: AZARI Zsolt (Dab.Docler), BARTALIS István (Troja Ljungby), BENK András (Sapa Fehérvár AV 19), HÁRI János (HIFK Helsinki), KÓGER Dániel (Elmira Jackals), KOVÁCS Csaba (Sapa Fehérvár AV 19), MAGOSI Bálint (Sapa Fehérvár AV 19), MIHÁLY Árpád (Sapa Fehérvár AV 19), NAGY Gergő (Quad City Mallards), NAGY Krisztián (El Paso Rhinos), SEBŐK Balázs (Karpat Oulu), SOFRON István (Krefeld Pinguine), VAS János (HC Rouen)
*Vas Márton a klubcsapatától utazik majd a világbajnokság helyszínére
**Nagy Gergő vb-szereplése a klubcsapata eredményeitől függ

A STÁB TAGJAI
Rich Chernomaz – szövetségi kapitány
Diego Scandella – edző
Majoross Gergely – edző
Gary Clark – kapusedző
Kéri Rudolf – felszerelésmenedzser
Bagonya Imre – fizioterapeuta
Majzik Ernő – orvos
Imre Lajos – csapatvezető
Kangyal Balázs – ügyvezető

Kemény ellenfelek fentről és lentről

Tehát Dél-Korea. Hosszú éveken keresztül a pofozógép kategóriájába tartoztak, ha összehozott velük a sors a divíziós világbajnokságokon. Azonban már három éve, Budapesten is csak viszonylag komoly nehézségek árán, az utolsó harmadban döntve sikerült őket 4-2-re legyűrni, tavaly pedig egészen odáig merészkedtek, hogy friss feljutóként, a második napon szétlövéssel 5-4-re legyőzték a mieinket (igaz, talán enélkül a zakó nélkül nem lett volna a csodálatos, Kazahsztán elleni győzelem sem, de ezt már sosem tudjuk meg). Ráadásul hazai jégen küzdhetnek, ami – a honosított kanadaiak mellett, merthogy a koreai szövetség már ebbe a projektbe is komoly összegeket öl – tovább növeli az esélyeiket. Talán jobb is, hogy rögtön a torna első napján túlleszünk az ellenük vívott meccsen, amikor még mindenki csak ismerkedik az erőviszonyokkal, és a légkörrel. Ha valahogy sikerülne átverekednünk magunkat rajtuk, az óriási lendületet adhatna. Egy biztos: ezen a meccsen nagyon sok fog múlni a végelszámolást illetően is.

De nem állhatunk le egy esetleges sikert követően sem. Rögtön másnap már kapjuk is az arcunkba a hazai jégen újra az I/A-ba feljutó ukránokat, akik ráadásul rettenetesen szomjaznak arra, hogy megbosszulják a Szapporóban történteket. Már csak presztízsből is küzdeni fognak. Ezután, egy pihenőnap után következik a két kritikus meccs, a torna legerősebbje, Szlovénia, majd Ausztria ellen. A jelszó a túlélés, a feljutáshoz legalább egyet nyerni kellene, a biztos bennmaradáshoz pedig pontot, pontokat szerezni. Elmondhatatlanul nehéz feladat lesz, főleg a hétvégi, EIHC-torna tükrében (a vb előtti héten a budapesti Papp László Sportarénában felkészülési tornán megküzdöttek a felek, Ausztria szétlövéssel nyert ellenünk, a szlovének ellen pedig beleszaladtunk egy fájó négyesbe). Igaz, arra lehetett számítani, hogy ez a torna ilyen hangulatú lesz. Kicsit lagymatag, kicsit tapogatózó, azonban azt le lehetett szűrni: ha minden összejön, a szintén megfiatalított osztrákok ellen lehet esélyünk. Főleg, ha elkapják a mieink azt a küzdőszellemet, amit a Fehérvár produkált az EBEL-szezon középszakaszában. Ebben pedig van rutinja a játékosainknak. A végére pedig még ott vár ránk a mindig kemény Japán elleni csata, de ez a torna utolsó körében már remélhetőleg a kötelező kategóriába fog tartozni. Összességében: nem lehet megmondani, milyen eredménnyel jövünk haza. Ha a hokiválogatottól megszokott, megalkuvást nem tűrő, csupaszív játékot fogjuk látni végig, és ez párosul esetleg egy-két bravúrral, már elégedettek lehetünk.

Ó, Riviéra: az X-faktor, avagy a fanatikus szurkolók

Amivel az ellenfelek nem számolnak, és ami döntő pillanatokban szintén a javunkra billentheti a mérleget: szurkolóink. Szurkolóink, akik pénzt, időt nem kímélve, a világ másik felére is követik a csapatot, hogy a lelátón buzdítva harcolják ki a feljutást. Egészen lenyűgöző teljesítményre képesek! Mutasson nekem bárki még egy olyan tábort, akit látva kanadai olimpiai bajnok NHL-profik hajtanak fejet, mondván, ők ilyet még A-csoportos vb-n nem láttak. Vagy olyat, akik így tolnak végig egy teljes hetet a hazai rendezésű vb-n. Vagy olyat, akik egy vb szünnapján kimennek a csapat edzésére, hogy gerillaszurkolással buzdítsák őket. Azt már az IIHF képviselői is tudják, hogy Budapestnél jobb helyre nem nagyon kerülhet jégkorongtorna. A videók, az emlékek a végtelenségig sorolhatóak lennének. Most viszont, Dél-Koreáig kell utazni, szó szerint a világ végére. De a magyar drukkereknek ez sem akadály! Ott lesznek, és buzdítják a csapatot egy héten át, erőt adnak nekik. Mi pedig itthon, a képernyők előtt fogjuk küldeni az energiát, és megpróbáljuk mi is kiszurkolni az újabb világraszóló sikert. Lányok, fiúk, jó utat, sok sikert, mindent bele, HAJRÁ, MAGYAROK!!!

(Fotó: molcsapat-jegkorong.blog.hu, sport365.hu, Metropol)