E CSOPORT - VILÁGOK HARCA

Ha ránézünk a világbajnokság E csoportjának névsorára, egyből észrevesszük a kontrasztot. Európa Közép- és Dél-Amerika ellen. (Futball)kultúrák összecsapása. Elsőre azt gondolhatnánk, papíron az erőviszonyok alapján sima francia, svájci továbbjutás várható a kvartettből. Ám a világbajnokság eddigi eseményei alapján bármire is tippelni egyre nagyobb merészségnek tűnik, ráadásul az is látszik, hogy a körülmények, a klíma és a hangulat a legprofibb európai válogatottat is megtréfálhatja. Ráadásul mindkét európai csapat viszonylag magabiztosan jutott tovább a számukra egyáltalán nem könnyű selejtezőből (igaz, Ecuador azonos pontszámmal végzett a pótselejtezőre kényszerülő Uruguayjal), míg ez például a franciákról egyáltalán nem mondható el. Összefoglalva: európai esélyesek, meglepetés-szaggal.

SVÁJC

VB-történelem: A svájci labdarúgás története meglepően messzire nyúlik vissza. Az 1930-as első világbajnokságra ugyan ők sem vállalták a hosszú és kényelmetlen hajóutat, ám a következő két tornán már ott voltak, sőt, mindkétszer egészen a negyeddöntőig jutottak. Előbb a későbbi döntős csehszlovákok, majd majd Franciaországban a szintén döntős magyarok állították csak meg az alpesieket.

Ez annak tükrében, hogy a csapat az 1924-es olimpiáról ezüstéremmel térhetett haza, egyáltalán nem tűnik meglepetésnek. A harmadik, és egyben utolsó negyeddöntős részvételüket 1954-ben, a nekünk, magyaroknak olyannyira keserű emlékű svájci világbajnokságon harcolták ki, az ekkor már csoportkörös rendszerű tornán az angolok mögött, az olaszokat megelőzve másodikként jutottak tovább. A nyolc között aztán Ausztria egy parádés meccsen, 7-5-ös győzelemmel állította meg a házigazda Svájcot. Ezután viszont hatvan éven át nem termett babér a svájciak számára a Mundialokon. 1962-ben, '66-ban, '94-ben, 2006-ban és 2010-ben jártak még a tornán, de 1970 és 1990 között húsz évig ki sem jutottak. Ebből az öt alkalomból pedig mindössze kétszer sikerült túlélniük a csoportkört, legutóbb nyolc éve, de akkor is a legjobb tizenhat jelentette a végállomást. (Igaz, 2006-ban úgy estek ki a tornáról, hogy egyetlen gólt sem kaptak!) Mi tagadás, (v)érmes reményei most sem lehetnek a legendás tréner, a rotációs rendszer egyik atyja, a kétszeres BL-győztes Ottmar Hitzfeld által vezetett svájci válogatottnak, de a továbbjutásra mindenképpen esélyesek, és ha valahogy sikerülne elkerülniük Argentínát, akkor akár történetük során először a negyeddöntőig is eljuthatnak Xherdan Shaqiriék.

Út Brazíliába: Svájcnak viszonylag könnyű útja volt Brazíliáig. Veretlenül végzett selejtezőcsoportja élén, hét győzelemmel és három döntetlennel előzték meg Izlandot, Norvégiát, Albániát, Szlovéniát és Ciprust. Legemlékezetesebb meccsük a végül a horvátok elleni pótselejtezőben búcsúzó Izland elleni, hazai pályán elért 4-4 volt.

Kulcsfigura: A 2000-es évek elejének nagy öregjei már nincsenek ott a svájci válogatott vb-keretében, ám a csapat semmivel sem lett gyengébb. A kapuban Diego Benaglio képviseli a stabilitást és az állandóságot, de nehéz dolga lesz, mert talán a védelem tűnik a legsebezhetőbbnek, bár Philippe Senderos összeránthatja a társakat, a szélen Lichsteiner pedig a támadásépítésekben is fontos szereplő lesz. Csatártéren sincs túlságosan eleresztve az alpesi válogatott, igazi erejük a középpályában rejlik. Barnettát, a behrami-Inler kettőst Nápolyból, Dzemailit, Gelson Fernandest, Stockert vagy Xhakát bármilyen kombinációban, bármelyik csapat azonnal elfogadná a világon. És akkor még nem tettünk említést Xherdan Shaqiriről. A Bayern München 22 éves, feltörekvő csillaga lehet a csapat igazi ásza, mind a kreatív támadásszervezésben, mind a gólszerzésben nagy felelősség hárulhat rá. Ha pedig el tudja viselni ezt a terhet, akkor akár a torna egyik váratlan ászává is kinőheti magát.

Legjobb vb-meccs: Nehéz döntés elé állított minket a svájci válogatott. Említettük már az 1938-as, magyarok elleni negyeddöntőt, vagy az 1954-es, Ausztria elleni 7-5-ös parádéjukat is, azonban mégis a közelmúltból választottunk egy találkozót. 2010-ben a dél-afrikai tornán a svájciak első meccsüket az Európa-bajnoki címvédő, későbbi győztes Spanyolország ellen játszották. Esélytelenként mentek neki a találkozónak, ehhez képest a végeredmény alaposan meglepte a világot! (Érdekes, hogy Svájc ezt követően nem tudott továbbjutni a csoportból...)

ECUADOR

VB-történelem: Nincs veretes vb-múltja a dél-amerikai magashegyi ország válogatottjának. Már a század elején is futballoztak az országban, ráadásul a 2600 méteren fekvő fővárosban, Quitóban az akklimatizációs gondokkal küzdő ellenfeleknek igen nehéz győzniük, ennek ellenére a csapat évtizedeken keresztül nem számított a kontinens legjobb csapatai közé. Ezt jól mutatja az is, hogy egyike azon három válogatottnak, amelyik még soha nem nyert Copa Américát. Már az első világbajnokságra is meghívták Ecuadort, azonban egészen 1962-ig nem vettek részt a küzdelmekben. Ekkor ugyan elindultak a selejtezőkben, de zsinórban tíz selejtezősorozatot is elbuktak. Először 2002-ben mutathatták meg magukat a japán-dél-koreai vb-n, ám nem jutottak tovább a csoportjukból. Négy évvel később, Németországban némi meglepetésre a házigazda mellett ők jutottak tovább csoportjukból, miután legyőzték Costa Ricát és Lengyelországot is, ám a tizenhat között Anglia minimális különbségű győzelemmel ugyan, de megállította őket. Ezzel a végére is értünk a csapat világbajnoki történelmének, ugyanis négy évvel ezelőtt ismét elbukták a selejtezősorozatot. Idén ott vannak Brazíliában, de a körülmények ellenére is meglepetés lenne, ha összejönne a továbbjutás.

Út Brazíliába: Ecuador felemásan kezdte szereplését a dél-amerikai zóna selejtezőjében. Otthoni győzelmek és idegenbeli vereségek váltották egymást, majd az ötödik fordulótól kezdve egy hatmeccses veretlenségi sorozattal a továbbjutás egyik esélyesévé léptek elő. Végül Uruguayjal holtversenyben végeztek 25 ponttal, de egymás elleni eredménnyel, és gólkülönbséggel is megelőzték az így pótselejtezőre kényszerülő Suárezéket, és kijutottak a tornára.

Kulcsfigura: Az egész ecuadori keretben összesen négy játékos található, akik európai klubokban edződnek, a nagy nevek hiánya viszont nem jelenti azt, hogy a csapat ne lenne egységes, és harcos. Ráadásul hozzá vannak szokva az egyenlítői éghajlathoz, és a szélsőséges klimatikus viszonyokhoz, ami kulcspillanatokban a javukra billentheti a mérleget. A keretből egyetlen nagy sztár emelkedik ki, a Manchester United támadója, Antonio Valencia. A 28 éves korára 69-szeres válogatott játékos nem zárt jó szezont Angliában, de talán emiatt is extrán motiváltan léphet pályára a világbajnokságon. Góljai még nagyon sokat érhetnek az ecuadoriak számára.

Legjobb vb-meccs: 2006-ot írunk, a helyszín Hamburg. Ecuador válogatottja az első csoportmeccsén meglepetésre sima 2-0-s győzelmet aratott Lengyelország ellen. Így egy Costa Rica elleni győzelemmel kiharcolhatták a továbbjutást. Nos, nem sok kétséget hagytak afelől, hogy melyik csapatnak is kell Németországgal karöltve a legjobb tizenhat közé jutnia...

FRANCIAORSZÁG

VB-történelem: Kétségtelen, hogy Franciaország egyike a világ nagy futballnemzeteinek. Tagja annak az igen szűk, négy évvel ezelőtt nyolcfősre bővült klubnak, amelynek tagjai elmondhatják magukról, hogy világbajnokságot tudtak nyerni történetük során. Ráadásul kétszeres Európa-bajnokok, valamint 2001 óta Konföderációs Kupa-győztesek is, valamint olimpiát is nyertek, így egyedül Argentína és ők voltak képesek megnyerni mindhárom nagy válogatott világtornát.  A Kékeknek ily módon világbajnoki történelmük is igen nagy múltra tekint vissza. Már 1904-ben lejátszották első hivatalos válogatott meccsüket, és a francia szövetség nagyon sokat tett az egyetemes futball rendszerbe szervezéséért. A francia egyike annak a négy európai válogatottnak, amely már az 1930-as, uruguayi Mundialon is részt vett, ekkor azonban a csoportkörben elbúcsúzott. Ezután egyre feljebb lépkedtek, négy évvel később a nyolcaddöntőig jutottak, majd 1938-ban, hazai pályán már a legjobb nyolc közé is sikerült bekerülniük. Az ötvenes években két sikertelen torna után aztán következett 1958, és az első világbajnoki érem, egy bronz Svédországból. Itt csak a Pelé vezette Brazília tudta megállítani a Gallokat, akik a címvédő NSZK ellen tudták behúzni a harmadik helyért zajló meccset. A tornán Just Fontaine 13 góllal szerezte meg a gólkirályi címet, ami máig utolérhetetlen világbajnoki rekord. A nagy menetelés után azonban egészen 1982-ig kellett várni az újabb sikerekre, az addig eltelt négy tornából kettőre ki sem jutottak a franciák, kétszer pedig a csoportban elvéreztek. Aztán következett Michel Platiniék nagy generációja, és az első Eb-győzelem, körülötte pedig két vb-elődöntő. 1982-ben negyedik hely, négy évre rá pedig újabb bronzérem lett a mérleg. A spanyolországi tornán az elődöntőben az NSZK egy legendás meccsen, büntetőpárbajban tudott csak győzni az elődöntőben. Ez volt az a találkozó, amin a német kapus, Tony Schumacher emlékezetes módon leterítette Patrick Battistont, évtizedekre kiélezve ezzel az egyetlen mozdulatával a történelmi német-francia ellentéteket. A franciák a bronzmeccset Lengyelország ellen veszítették el.

Következett 1986, és Mexikó. A friss Európa- és olimpiai bajnok franciák ismét az elődöntőig jutottak. Az ellenfél ismét az NSZK volt, akik ezúttal 2-0-ra győzték le az önmaguk árnyékán átlépni képtelen franciákat. Legalább a bronzérem meglett, Belgium ellen. A nagy generáció lassan kikopott, és következett két sikertelenül megvívott selejtező, az újjáépítés jegyében. Volt is mire készülni, ugyanis 1998-ban Franciaország rendezhette meg a világbajnokságot. A gallok emlékezetes tornát hoztak össze, rengeteg olyan nagy pillanattal, mint Laurent Blanc puszija a kapus Fabien Barthez kopasz fejbúbjára minden meccs előtt.

A házigazda könnyedén lépett túl csoportján, ám a nyolcaddöntőben aranygólra, míg a legjobb nyolc között tizenegyespárbajra volt szükségük. Az elődöntőben jött a torna meglepetéscsapata, Horvátország, akik a vezetést is megszerezték. Ám ekkor eljött Lilian Thuram nagy napja... Elérkezett a nagy nap, a Stade de France 80 ezer nézője várta a francia győzelmet, ám a címvédő Brazília, és a világ franciákon kívüli része is az esélyesebbnek tűnő, a döntőig simán menetelő kanárisárgák sikerére számított. Aztán érkezett egy bizonyos Zinedine Zidane, a többi pedig már történelem... Az euforikus siker, a világbajnoki győzelem óta azonban a franciák felültek a hullámvasútra. 2002-ben címvédőként már a csoportban elbúcsúztak, aztán 2006-ban következett az újabb döntő, és Zidane hattyúdala... A világsztár büntetőből vezetést szerzett, majd kulcspillanatban felült Materazzi provokációjának. Az eset a mai napig a világbajnokságok történetének egyik legtöbbet idézett pillanata lett.

Négy évvel később Dél-Afrikában viszont megint következett egy csoportkörös búcsú, szégyenteljes játékkal. A keret teljesen szétesett morálisan, fellázadtak a szövetségi kapitány, Raymond Domenech ellen is, és végül lehajtott fejjel, a kertek alatt kullogtak haza a tornáról. Azonban, ha ebből a hullámzásból indulunk ki, most egy remekbe szabott világbajnokságnak kell következnie a Kékek számára...

Út Brazíliába: A Gallok Finnországot, Fehéroroszországot és Grúziát is könnyedén megelőzték selejtezőcsoportjukban, azonban Spanyolország ellen egy idegenbeli 1-1 után némi meglepetésre otthon szenvedtek vereséget, a grúziai 0-0-val pedig eldőlt, hogy pótselejtezőre kényszerülnek, ha egyáltalán ott akarnak lenni Brazíliában. Ezzel a műfajjal pedig egyszer már meggyűlt a bajuk, 2010-ben botrányos körülmények között, egy egyértelmű kezezés utáni góllal tudtak csak túllépni Írországon. Az írek azóta is egy Platini vezette nemzetközi összeesküvésről beszélnek... Nos, a pótselejtező ezúttal sem volt diadalmenet. Ukrajnától idegenben sima 2-0-s vereséget szenvedtek Ribéryék, és a közvélemény már elkönyvelte a búcsút. Ekkor azonban még hátravolt a visszavágó, ami elképesztő eredménnyel zárult... Ez a kijutás, a sérültek hiánya, és Didier Deschamps személye pedig hatalmas motiváló erő lehet a franciák számára, akik ebből a csoportból könnyedén léphetnek tovább, és ha elkerülik Argentínát, messzire juthatnak.

Kulcsfigura: A torna előtt nem egészen egy héttel bombaként söpört végig a világsajtón a franciák számára megrázó hír, miszerint Franck Ribéry sérülése miatt kénytelen kihagyni a világbajnokságot. Legnagyobb csillaguk elvesztése azonban csak még jobban összezárhatja a sorokat az 1998-as világbajnok hős, Didier Deschamps által így is remekül összerakot keretben. Még így is szinte minden posztra jut egy világszinten is sztárjátékos, akik ezúttal nagyon úgy tűnik, hogy nem széthúznak, hanem egy irányba tolják a szekeret, és ez még nagyon sokat érhet a későbbiekben. Nehéz lenne a csapatból egyetlen játékost kiemelni, mi azonban Paul Pogba mellett döntöttünk. A mindössze 21 éves középpályás ugyanis zseniális dolgokra képes  a labdával, óriási lövőereje van, nagyon technikás, de a játék szervezéséhez, és a passzoláshoz is ért. A már így is a Juventusban szereplő játékos válogatott szinten is végképp berobbanhat, és akár a torna egyik sztárja is lehet.

Legjobb vb-meccs: A francia válogatott hosszú történelme során rengeteg remek, emlékezetes csatát megvívott a világbajnokságokon. Egy azonban kiemelkedik mind közül. Azt hiszem, ezt különösebben nem is kell ragoznunk; 1998. július 12-e, Párizs, Stade de France, 80 ezer néző. Az ellenfél a címvédő Brazília...

HONDURAS

VB-történelem: Honduras válogatottjának nincs nagy világbajnoki múltja, de az elmúlt évek leggyorsabban fejlődő csapata az észak-amerikai és karibi térségben. Utánpótlás-csapataik rendre résztvevői a nagy tornáknak, és a felnőtt válogatott is zsinórban másodszor mutathatja meg magát a Mundialon. Továbbjutási esélyeik ugyan gyakorlatilag nincsenek, de az ő esetükben már a részvétel is hatalmas szó. A csapat 1930 és 1958 között nem indult a világbajnokságokon, első selejtezőjüket az 1962-es torna előtt vívták, azonban négy sorozatot is sikertelenül vívtak meg, 1978-ban pedig visszaléptek a részvételtől. Történetük emlékezetes fejezete a "Futballháború", amikor egy vb-selejtezőt követően szállta meg az országot a salvadori hadsereg. Ez azonban egy külön történet... Fejlődésüket jól mutatja, hogy 1991-ben majd 2005-ben egy ezüst- és egy bronzéremmel távoztak az Arany-kupáról, illetve 2001-ben meghívták őket a Copa Américára, ahol bronzérmet szereztek. Világbajnokságra először 1982-ben jutottak ki, ám a csoportkör a végállomást jelentette. Hasonlóan 2010-hez, ahonnan rúgott gól nélkül, ám mindössze hármat kapva, a Svájc elleni 0-0-nak köszönhetően ponttal távoztak, és összességében tisztesen helyt álltak.

Út Brazíliába: Honduras egy vereséggel és egy döntetlennel kezdte a selejtezősorozatot, ám utána belelendültek, és könnyedén léptek át Kanadán, Kubán és Panamán. A negyedik selejtezőkörben pedig otthon az USA-t is legyőzve veretlenek maradtak, és mindössze három vereséggel a harmadik helyen jutottak ki Brazíliába.

Kulcsfigura: Azt Honduras esetében sem állíthatjuk finoman szólva sem, hogy a keret hemzsegne  a nemzetközi sztároktól. A hátvédsorból négy játékos is Angliában, illetve Skóciában pallérozódik, és a középpályáról, illetve a támadósorból is megtaláljuk a kluboknál európai, illetve MLS-csapatok neveit. A keret legismertebb neve a rutinos középpályás, a Stoke City 89-szeres válogatottja, a korábban két szezon erejéig a Tottenhamet erősítő Wilson Palacios. Az ő tapasztalata és morális ereje nagy hajtóerő lehet a többiek számára is.

Legjobb vb-meccs: Mindössze hat, nyeretlenül megvívott meccset kellett átböngésznünk Honduras vb-történelmét kutatva. Ám ezek közül is kiemelkedik egy találkozó. 1982-ben az abszolút vb-újonc a házigazda spanyolok ellen volt kénytelen bemutatkozni a Mundialon. A papírforma sima spanyol sikert ígért, ám a hondurasiak felborították az esélyeket, emlékezetessé téve világbajnoki debütálásukat.

(Képek: worldinfo4u.com, parameter.sk, worldcupapp.net, worldcupbrazil.net, telegraph.co.uk, painoffice.wordpress.com)