Costa Ricával kezdődött minden. Az Uruguay elleni D csoportos találkozó toronymagas esélyese még Luis Suárez nélkül is a dél-amerikai alakulat volt, ehhez képest szombat este a karibi országban istenített kolumbiai mester, Jorge Luis Pinto fiai álomfocival lepték meg a világot a második félidőben, letargiába taszítva ezzel világszerte sportfogadók millióit, és az Uruguay-drukkereket. Általános tendencia eddig a tornán a gólgazdagság mellett a kiegyenlített játék, egyik esélyes nagycsapat sem mehet biztosra. Felboruló papírforma, avagy kicsik nagy napjai Brazíliában.

Na, azért egyrészt messzemenő következtetéseket csak igen óvatosan szabad levonni az eddigi eredményekből. Másrészt pedig, azért ha alaposabban megnézzük az eredményeket, az esélyesebb csapatok ha nehezen is, ha bírói tévedések árán is, de azért rendre behúzták meccseiket. Egyetlen kivétellel. Costa Rica példája remekül mutatja, hogy egy előzetesen lesajnált, akár a beharangozókban is outsidernek tekintett válogatottak is okozhatnak meglepetést (ezúton hivatalosan is megkövetjük Cambelléket, akiket mi is a D csoport utolsó helyére tippeltünk vb-felvezető sorozatunkban). Érdekes, hogy az uruk nem foghatják a körülményekre, vagy az éghajlatra a vereséget, ugyanis ha valakiknek, akkor a legdélebbi brazil tagállam tőszomszédságából származó uruguayiaknak a világon semmilyen újdonságot nem tartogathatnak a brazíliai körülmények. Ennél sokkal dühítőbb és szomorúbb oka volt a Celeste vereségének: a nagyképűség. Cavani büntetőből megszerezte a gólt, és utána az egész csapat csak poroszkált a pályán. Látszott rajtuk, hogy semmi motivációjuk nincs hajtani, úgy voltak vele, ezt a costa rica-i csapatot simán, félgőzzel is legyőzik. Nos, a lesajnált kicsiket Pinto mester hihetetlenül összekapta az öltözőben, és valami olyan parádét raktak össze a második játékrészre, amitől még a legvérmesebb szurkolójuknak is leesett az álla! Ezzel pedig alaposan megkavarták a csoport helyzetét, hiszen jelenleg vezetik a négyest! Ezzel szemben Oscar Tabáreznek nagyon komolyan össze kell rántania kedvetlen sztárjait, hiszen az urukra Olaszország, és leginkább Anglia ellen is élet-halál harc vár. Egy dolog azonban egyértelműen kiderült: bármelyik csapat sikeres lehet ezen a tornán, ha helyén van a szívük, és tudnak harcolni egymásért, és a hazájukért.

A fenti tételre tökéletes példa Bosznia is. Az első világbajnokságán részt vevő balkániak (róluk, és az NB I-es hősről, Muhamed Besicről később még külön is megemlékezünk, annál is inkább, mert Besic volt a meccs egyik legjobb játékosa, a szakemberek véleménye és a statisztikák alapján is. Nagy jövő áll a fiatal bosnyák előtt, bár kétséges, hogy ez a nagy jövő a Ferencváros játékosaként éri-e őt...) Egy szerencsétlen öngóllal kerültek csak hátrányba az argentinok ellen, és végig remekül, nagy szívvel, egymást űzve-hajtva harcoltak, és nem is játszottak rosszul. A meccset végül csak Lionel Messi klasszisa döntötte el a dél-amerikaiak javára (Messiből gólja után elképesztő érzelmek szabadultak fel, a válogatottban eddig rendre betliző világklasszisnak talán végre eljött az ideje, és talán ez már az ő vébéje lesz - meglátjuk). De az tisztán látszott: a szív, és az egymásért való hajthatatlan küzdelem egy lesajnált, vagy a végső sikerre esélytelennek tartott csapatot is sokáig repíthet. Vagy ott van Elefántcsontpart példája is: egy félidőn keresztül csak lézengtek a pályán a lendületesen rohamozó japánok ellen, ám ekkor beszállt a játékba a Vezér, Didier Drogba. A társak őt és játékát látva egyből hinni kezdtek magukban, és egymásban, és ennek meg is lett az eredménye.

A tételt támasztják alá az ellenpéldák is: Görögország tíz éve talán azért lehetett Európa-bajnok, mert hiába képviseltek gyengébb játékerőt minden tornán az útjukba kerülő ellenfelüknél, és gyakorlatilag nem volt támadójátékuk, ennek ellenére úgy küzdöttek egymásért, amilyet ritkán látni az egyetemes labdarúgásban. A szív diadala volt az, kétségtelenül. És Otto Rehhagel távozása óta ez a szív nincs benne a csapatban - maradt az unalmas, gyenge, technikátlan, pocsék darálás, a gólszerzés és a győzelem minden esélye nélkül. Kolumbia fél gőzzel is bedarálta a görögöket, akik, elnézve a játékosaik arcát, akár már most összecsomagolhatnak. Ilyen mentalitással nem is érdemes kiállniuk a hátralévő két meccsre, pedig minden esélyük meglett volna, hiszen a torna egyik legkiegyenlítettebb csoportja az övéké. Ugyanez igaz Ecuadorra is, akik még vezettek is a kicsit semmilyen, de azért igenis jó erőkből álló Svájc ellen, szinte hazai pályán mégsem tudták megtartani ezt az előnyt, mert nem harcoltak a végsőkig egymásért, hanem elhitték, hogy az egygólos előny küzdelem nélkül elég lesz a végéig. Nos, nem volt elég. És ugyanez igaz Hondurasra is, akik gyakorlatilag úgy álltak ki a franciák elleni meccsre, hogy nincs is semmi esélyük, és előre odaadják a három pontot. Nos, több van bennük ennél, de ha ez a mentalitás, akkor tényleg nincs keresnivalójuk ezen a tornán. Apropó, mentalitás: éppen Muhamed Besic nyilatkozta a torna előtt azt, hogy szerinte Magyarország azért nem ér el kiugró eredményeket, mert játékosaink hiába technikásak, nincs szívük. Nos, megfontolandó szavak egy játékostól, aki szívvel küzdött azért, hogy húsz év után az első lehessen, aki a magyar bajnokságból be tud kerülni egy világbajnoki keretbe. Mentalitása, a játékhoz, a futballhoz való alázatos hozzáállása követendő példa minden fiatal játékos számára...

Mint ahogy abban is biztosak vagyunk, hogy az egész tornát az a csapat fogja megnyerni, amelyik nagyobb szívvel küzd a kiegyenlített, egyaránt klasszis játékerőt képviselő mezőnyben a végső sikerért...

A száraz tények: Kolumbia háromgólos sikerével nagyon sokat tett már egy meccs után a továbbjutásért. A görögök szinte már most csomagolhatnak, míg Elefántcsontpart nagyon fontos győzelmet aratott a továbbjutásról ennek ellenére még korántsem lemondó Japán ellen. Olaszország a torna eddigi egyik legjobb meccsén, egy sok helyzettel tarkított, izgalmas találkozón végül egy Balotellinyivel bizonyult jobbnak Angliánál, míg Costa Rica nagy diadaláról már ejtettünk szót. Svájc nagy nehézségek árán, míg Franciaország a torna legunalmasabb meccsén, simán húzta be a három pontot, érvényesítve a papírformát. Argentína jó meccsen, egy góllal gyűrte le a remekül küzdő bosnyákokat.

(Fotó: o.canada.com, kansascity.com)