A Heidum Bernadett, Keszler Andrea, Kónya Zsófia, Lajtos Szandra összeállítású női rövidpályás gyorskorcsolya-váltó összesítésben a hatodik helyen végzett 3000 méteren, megszerezve ezzel a magyar olimpiai csapat első pontját Szocsiban. Ez önmagában leírva szenzációs siker, amiért a legmesszemenőbb gratuláció jár a lányoknak. Azoknak a lányoknak, akik a siker ellenére csalódottak voltak a futam után. Ha pedig a történet előzményeire is vetünk egy pillantást, akár az is eszünkbe juthat, hogy nem nyertünk egy pontot, hanem buktunk akár egy érmet. Hol van hát a valódi értéke a megszerzett olimpiai pontnak? Keserédes siker, avagy egy feszültséggel és vitákkal fűszerezett magyaros téli olimpiai mese.

Minden néhány nappal ezelőtt, az előfutamok előestéjén kezdődött. A női rövidpályás gyorskorcsolya-váltó úgy utazott ki az olimpiára, hogy a nyolc indulóból reális esélye van akár az A-döntőbe jutásra, és így az érmekért való harcra is, de talán a teljes magyar küldöttség egyetlen olyan indulóinak számítottak előzetesen, akik kimondva a pontszerzésért utaznak Szocsiba. A short track egyébként is a honi téli sportok zászlóshajója az elmúlt évtizedben, Torinóból Huszár Erika hozott el egy negyedik, míg Knoch Viktor egy ötödik helyet, míg Vancouverben Huszár hatodik helye mellett az ominózus női váltó végzett ötödikként, értékes pontokat hozva ezzel a MOB konyhájára. Azért is várhatták bizakodva a lányok az előfutamokat, mert a végül a B-döntőben újra együtt induló Heidum, Keszler, Kónya, Lajtos kvartett a szezonban már hozott egy Európa-bajnoki, valamint egy Universiade-bronzérmet.

És akkor robbant a bomba. Az előfutamok előtti este Telegdi Attila szövetségi kapitány bejelentette, hogy a másnapi versenyen Kónya Zsófi helyett az eddig tartalékként megnevezett Darázs Rózsa áll rajthoz a váltóban. Döntését azzal indokolta, hogy Rozi úgy tűnik, jobb formában van Zsófinál, aki nem tudott betegségéből kellő alapossággal felgyógyulni. Azonban, has hozzáteszzük a történethez, hogy Darázs egyetlen számban sem szerzett egyéni kvótát, és egyedüli esélye a részvételre a váltó volt, valamint, hogy a szakágvezetőt Darázs Istvánnak hívják, és jelesül a versenyző édesapja, rögtön a homlokunkat kezdjük ráncolni. Sem Kónya Zsófi, sem a többiek nem igazán értették a döntést, és úgy érezték, egyedül hagyták őket, a fejük felett döntöttek, és egyéni érdekek miatt megbontottak egy egységes és együtt sikeres csapatot.

Nem arról van szó, hogy Darázs Rózsa ne volna jó, tapasztalt és eredményes short trackes. Tagja volt a Vancouverben ötödik helyezett váltónak, és évek óta stabilan jól szerepelt a nemzetközi mezőnyben. A NOB-tól még ösztöndíjat is kapott, amelyeket edzésekre és versenyzésre fordíthatott. Huszár Erika visszavonulásával egyébként is némi űr támadt az egyéni mezőnyben, ami után a berobbanó fiatalokkal kiegészülve nagy harc támadt a magyar mezőnyben a váltócsapatba kerülésért.

Azonban Darázs 2012 decembere óta szinte versenyen sem indult, kezdődő gerincsérve megakadályozta az eredményes szereplésben. Ezzel ösztöndíja is veszélybe került. Annyira letett a sikeres folytatásról, hogy a tavalyi, torinói olimpiai kvalifikációs viadal után, amikor kiderült, hogy nem sikerült egyéni kvótát szereznie, – mint kiderült, kissé elhamarkodottan, de – még visszavonulását is bejelentette. Ezt követően váratlan és finoman szólva is érdekes manőver egyetlen nappal egy olimpiai előfutam előtt a csapatba állítani.

Egy olyan előfutam előtt, ahol ráadásul a csapatnak reális esélye van az első két hely egyikén végezni, és ezzel az A-döntőbe kerülni. Szinte törvényszerű volt, hogy a zavarodott, ideges és talán csalódott lányok sorra hibázták el a váltásokat, eltaktikázták magukat, és végül a teljes mezőnytől messze leszakadva az utolsó helyen értek célba futamukban, ezzel csupán a B-döntőbe kvalifikálva magukat. A nagy baj nem az eredménnyel volt, mert az, ha szigorúan nézzük az erőviszonyokat, realitás volt. A probléma a hogyanban rejlik.

A nagy vihart kavart ügy érdekes folytatása volt, hogy a finálék előtti napon Kónya végül visszakerült a csapatba, így a négyes eredeti felállásában léphetett jégre a mai B-döntőben. Sokáig vezettünk, végül Keszler Andi elesett, a többiek kissé elfáradtak, és csak az oroszok és a japánok mögött, hetedikként sikerült beérni. A csapat legrutinosabb és legeredményesebb tagja, Heidum Bernadett nem is leplezte csalódottságát, ő is érezte, ebben az egész történetben sokkal több volt. Nagyon bizonyítani akarták, hogy a vezetőség hibás döntést hozott a kavarással.

Helyettük azonban bizonyított az élet: a kínai váltót szabálytalan manőver miatt kizárták az A-döntőben, ezzel Magyarország egy helyet előrelépve a hatodik pozícióban zárta a versenyt, megszerezve ezzel a szocsi küldöttség első, és vélhetően utolsó olimpiai pontját.

Azt az olimpiai pontot, amihez szívből gratulálok a csapat mind az öt tagjának. Ám mivel az előzmények, és a történet ismeretében nem tudom lenyelni azt a keserédes gombócot, aminek plédául Miklós Edit “semmiből jött” fantasztikus hetedik helyénél nyoma sem volt (Edit egyébként azóta szerzett még egy top húszas helyet szuper-G-ben, valamint rettenetes minőségű pályán, ítéletidőben, hetvenes rajtszámmal indulva a szintén bravúros, 34. helyen végzett leggyengébb számában, az óriás-műlesiklásban), azért csendben megjegyzem: remélem, Telegdi úr, és a teljes szakági vezetés egy életre megtanulta azt a sportban örökbecsű közhelyet, miszerint: Győztes csapaton ne változtass!

(Fotók: NSO, Origo)