A házigazda elleni győztes nyitány után magyar idő szerint hétfő reggel egy elméletileg is keményebb dió, Ukrajna válogatottja várt a mieinkre a gojangi Divízió I/A világbajnokságon. A feladat nehézsége a végeredményben is tükröződik: viszonylag simán, 3-0-ra kikaptunk északkeleti szomszédainktól. Ahogy a torna előtt hűtöttük a kedélyeket, és nem neveztük a kőkemény, kiegyenlített mezőnyben egyértelműen feljutásra esélyesnek a magyar csapatot, úgy most is óva intenénk minden károgót: egyrészt még semmi nem dőlt el, pontszámban sem állunk rosszul, másrészt a tavalyi, itthoni vb-hez hasonlóan remélhetőleg most is időben érkezett a pofon, és ez még akár jó hatással is lehet az osztrákok és szlovének elleni, igazán sorsdöntő meccsek előtt.

A tegnapi magabiztos, fontos siker után a fiúk jó hangulatban várhatták az Ukrajna elleni összecsapást. Annál is inkább, mert egy esetleges győzelemmel a mieink maradhattak volna a torna egyetlen hibátlan csapata. Azt nem állíthatjuk, hogy az ukrán válogatott a közelmúltbeli politikai és katonai események okán várt minket felpaprikázva (mint ismeretes, Vlagyimir Zsirinovszkij orosz politikus nemrég Ukrajna közös felosztására tett javaslatot a lengyel, a román, és a magyar kormány számára). Sokkal valószínűbb, hogy a Divízió I/B-ből a tudásuknak sokkal megfelelőbb szintre tavaly visszajutó Ukrajna egyrészt legutóbbi, szlovéniai egymás elleni vb-meccsünkért, és a számunkra örökre emlékezetes szapporói csodáért akart revansot venni, másrészt Beluhinék a nyitó meccsükön csak furcsa körülmények között, hosszabbításban kaptak ki az esélyesebb Ausztriától. Nos, jól sikerült a hangolódásuk, a mérkőzés nagyjából feléből esélyünk sem volt a pontszerzésre. Hiába küzdöttünk a hokiválogatottól már megszokott módon becsülettel és utolsó lehelletig, ellenfelünk ezúttal a szokásos közhellyel élve "a játék minden elemében fölénk nőtt".

Azért ez a vereség már csak azért is meglepő, mert ugyan tudtuk, hogy minden ellenfelünk ellen kőkemény élet-halál harc vár ránk a helyezésekért, de előzetesen az A-csoportból jött szlovénekkel és osztrákokkal számoltunk (ma egyébként két nagy riválisunk már nem is hibázott, előbbi simán, 4-0-ra iskolázta le a házigazda Koreát, utóbbi pedig 4-1-re verte a jobb sorsra érdemes japánokat), Ukrajnáról valahogy mindenki megfeledkezett. Kicsit talán ez is hozzájárult az eredmény és a játék alakulásához. Igaz, a játékvezetés ezúttal nem volt a mi oldalunkon, finoman szólva sem. Úgy is mondhatnám, gyakorlatilag az egész meccset végigjátszhattuk volna emberhátrányban, körülbelül így nézett volna ki... Húszpercnyi kiállítást kellett volna kibírnunk - nem sikerült. Ennyivel azért nem jobbak vagy gyorsabbak nálunk az ukránok, kedves sporttársak! Ám rögtön a találkozó után egy nagyon fontos dolog ötlött a szemembe: a magyar labdarúgás teljes vezetőségét, a magyar és a Magyarországon játszó, dolgozó játékosokat, edzőket, technikai személyzetet, és minden, a magyar futballban dolgozó személyt beíratnék egy kötelező, instant tanfolyamra hokisainkhoz, "Hogyan kell egy eredményt valósan értékelni" címmel. Nézzünk néhány példát, a helyszínen tartózkodó Sportklub-riporter, Léderer Ákos interjúiból!

Kóger Dani: "Nem a bírókkal kell foglalkoznunk".

Kovács Csaba: "Jobbak voltak az ukránok".

Sebők Balázs: "Fel kell frissíteni magunkat".

Ezen kívül Rich Chernomaz szövetségi kapitány is a saját hibáinkra hívta fel a figyelmet, sőt, Hetényi Zoltán kapus szerint is gyorsabb, jobb volt ezúttal az ukrán válogatott. Ami pedig igazán jellemzi ezt a csodálatos csapatot, az Tokaji Viktor nyilatkozata volt, aki azt sajnálta, hogy az értük a Távol-Keletre elutazott közel 200 embert nem sikerült megfelelően kiszolgálni, nem ezt a játékot érdemelték volna. Hihetetlen, magyar közegben szokatlan szavak egy valóban embert próbáló, ezúttal tényleg bírói nyomástól is nehezített meccs után. Le a kalappal, fiúk! Ebben is megmutatkozik, hogy ez a csapat semmilyen módon nem hasonlítható a labdarúgóinkhoz! A fentieken gondolkodjon el mindenki, akinek egy pillanatig is eszébe jut a fiúk hosszú éve tartó, az elvárások fölötti, hatalmas teljesítményét egy vereség után vállalhatatlan hangnemben kritizálni, vagy valamilyen formában is az évtizedek óta az asztalra szinte semmit le nem tevő futballistákhoz hasonlítani!

Amit pedig senki ne felejtsen el: tavaly, a hazai rendezésű vb-n óriási, tragikus meglepetésre büntetőkkel kikaptunk Koreától. A mai napig úgy gondolom, ha nem jön az a pofon, nem nyertük volna meg két nappal később fantasztikus módon a Kazahsztán elleni meccset. Aggodalomra egyébként sincs semmi ok, a saját kezünkben van a sorsunk, és a tabellán sem állunk rosszul a pontszámokat tekintve:

1	AUT	2	1	1	0	0	7:3	5
2	UKR	2	1	0	1	0	5:3	4
3	SLO	2	1	0	0	1	5:2	3
4	HUN	2	1	0	0	1	7:7	3
5	JPN	2	1	0	0	1	3:5	3
6	KOR	2	0	0	0	2	4:11	0

Ó, Riviéra - még mindig fantasztikus a magyar tábor

Ahol továbbra is egyértelmű, utolérhetetlen győztesek vagyunk, az a lelátó. A világ legjobb hokiszurkolói ezúttal is igazán kitettek magukért. Lányok-fiúk, innen is gratulálunk!

Az alábbiakban következzen néhány hangulatkép a kintiektől, avagy Ó, Dél-Korea, sok boldog ember! Folytatás holnapután hajnalban, továbbra is hajrá, Magyarok!

(Fotók: Facebook)