A címben említett olcsó szópoént tömegesen sütötték el különböző internetes szurkolói fórumokon. Az apropót a Magyar Jégkorong Szövetség – egyébként remek – kezdeményezésére újra kiírt jégkorong Magyar Szuperkupa kettős mérkőzésének székesfehérvári visszavágója, és ennek kapcsán Azari Zsolt dunaújvárosi csatár Facebook-megnyilvánulása adta. Istállózás, majd kettős vereség, avagy illő és szükséges-e a nethuszárkodás egy 31-szeres válogatott játékostól?

Előrebocsátom, akár elfogultsággal is meg lehet vádolni. A főváros IX. kerületéhez való született kötődésem köztudomású, így hazai jégen is ellenfélnek számítanak az Acélbikák, míg az Újváros igazi nagy riválisát, a Fehérvárt többször követtem már testközelből labancosztó EBEL-menetelésük során. Így a hithű újvárosiak akár a kukába is dobhatják ezt a posztot, netán széttrollkodhatják a kommentfelületet, a vélemény végül is szabad. A fentiek ellenére azonban fontos kiemelni, hogy semmiféle ellenérzésem nincs az újvárosi jégkoronggal kapcsolatban, mondhatni semlegesek a számomra. Sőt, jó lenne, ha minél hamarabb felvételt nyernének mondjuk az EBEL-be, az ősi rivalizálás kiújulása csak előbbre vinné a magyar hoki, és a válogatott ügyét. Ezzel sincsen baj.

Azt is lehetett már akkor sejteni, amikor a Magyar Jégkorong Szövetség úgy döntött, ismét kiírja a Szuperkupát, hogy a két ismerős, régi ellenfél óriási elánnal feszül egymásnak az örök presztízsrangadón. Így van ez a kilencvenes évek óta, amióta a magyar hoki centruma a fővárosból fokozatosan Fejér megyébe tolódott, és idősebb Ocskay Gábor, valamint Kercsó Árpád kezei között szépen lassan két, fedett csarnokos fellegvár emelkedett ki, akik felváltva vívták és nyerték egymás ellen a bajnoki döntőket, és amely csapatok keretéből a legendás szapporói csoda véghezvivőinek döntő többsége kikerült. Amióta pedig a Volán kinőtte a magyar jeget, és a sógoroknál vitézkedik, jelentősen megritkult a Volán-DAB rangadók száma. Mondhatni, ünnepnap a szurkolóknak, amikor összecsaphat a két szomszédvár.

Nem vagyok naiv. Pontosan tudom, mit jelent a csapatsportok világában egy derbi. Volt szerencsém személyesen néhányhoz. Azzal is tisztában vagyok, hogy mind Székesfehérvár, mind Dunaújváros igen komoly hagyományokkal rendelkezik a csapatsportágak, így a lelátói élet, a szurkolás terén is. Nem is várja senki a drukkerektől, hogy kisasszonyok módjára simogassák egymás buksiját egy ekkora rangadón. Az is elismerésre méltó teljesítmény az újvárosi fanatikusok részéről, hogy a fehérvári visszavágón háromgólos hátrányban is többször behallatszott a hangjuk a közvetítésbe. Rivalizálás a jégen és a lelátón, ez így is van rendjén.

Nem vagyok azonban biztos, hogy egy olyan közegben, mint a magyar jégkorong, ebben a játékosoknak is részt kell-e nyilvánosan venniük – főleg, ha 31-szeres válogatott játékosról van szó, aki címeres mezes csapattársai ellen készül jégre lépni. Azari Zsolt, a DAB támadója mindenesetre úgy gondolta, részt kell venni. Facebook-profilján a dunaújvárosi, 3-2-es Volán-győzelemmel véget ért meccs után folyamatosan és módszeresen istállónak nevezte az ellenfél, egyébként EBEL-meccseknek otthont adó csarnokát, amely ráadásul minden idők egyik legjobb magyar játékosa, a fájóan fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt fehérvári legenda, ifjabb Ocskay Gábor nevét viseli. A történet régre nyúlik vissza, egy jópár évvel ezelőtti bajnokin az újvárosi drukkerek szeme láttára szakadt be a csarnok teteje, azóta az újvárosi Red Alert előszeretettel istállózza az Ördögkatlant. Ismét nem vagyok naiv: pontosan tudom, milyen zrikák mennek a játékosok között egy-egy szuperrangadó előtt. Arra azonban minden profinak tekintettel kell lennie, hogy a XXI. századi közösségi média térnyerésével az életük szinte nyitott könyv, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen “viselkedést” tanúsítanak akár a közösségi oldalakon. Nem szükséges, és pláne nem méltó, hogy a válogatott csapattársakkal teli ellenfelet ilyen módon találja be egy profi játékos. Pláne, ha a vesztes oldalon áll, mert akkor még megmosolyogtató is a sztori.

Kedves Zsolt! Elhiszem, hogy fájt a hazai vereség, meg Orbán kiadós pofonja az odavágón. De ha másra nem is, legalább Kiscsicsóra tekintettel lehettél volna, akinek most odafenn, látva a második meccset, már biztosan elszállt a haragja, és jót mosolyog rajtad. A pályán ugyanis csak a tettek számítanak, a Facebook-posztok elszállnak a levegőben. És bizony a száraz tények azt mutatják, hogy bár szépet küzdöttetek, a második meccsen jól szétütöttetek néhány, amúgy EBEL-középszakaszra készülő Volán-játékost, de kettős győzelemmel megint a Fehérvár vitte haza a trófeát. Egyébként gratulálok a Szuperkupa-ezüsthöz, további sportsikereket kívánok, és remélem, mihamarabb meginterjúvolhatlak az EBEL-ben, egy kiadós osztrákverés után, a Volán elleni, istállózás-mentes presztízsrangadóra készülve!

(Fotók: hatharom.com, szekesfehervar.hu, nso.hu)